Puskin: Anyegin

Zrínyi eposz

Arany ballada

10. Radnóti eclogák

Radnóti eclogák

Utolsó éveiben Radnóti lírájának tartalma és lényege: küzdelem a költészet eszközeivel a megtébolyult embertelenség ellen. Egy sajátos antik műfajt újít fel és honosít meg a háborús esztendőkben: az eklogát.

Ecloga:

·         efelé a műfaj felé fordul

·         utolsó szakaszában írja őket

·         1938-ban fordításra kérik fel -> Pásztori Magyar Vergilius
                                                    -> 10 eclogáját jelentetik meg

                                                    -> figyelembe vesznek régieket, de újat is kérnek fel
                                                    -> Vergilius 9. eclogáját kellene lefordítania

                                                    -> a fordítás után már ő maga is eclogákat fog írni

·         kétnyelvű kötet -> PMV -> sikeres volt

·         ecloga: i.e. 3. században egy görög költő találta ki
              párbeszédre írt verses forma
              rövid terjedelmű, hexameterben írt, bukolikus mű, pásztori életképek
              eidülionnak hívta -> idill szó
              harmóniában a természettel
              Vergilius írt bukolikus költeményeket, a legjobb tízet sorszámozta, ezt nevezzük szemelvényeknek, azaz eclogának

·         Radnóti párhuzamot von

·         háború és idill ambivalenciája

·         létezik az emberi humánum, ami összetörhetetlen

·         fizikailag meg lehet semmisíteni az embert, de szellemileg nem

·         párbeszéd egyik tagja pásztor, másik költő vagy a hang

·         úgy újítja meg, hogy távol kerül tőlük -> nem pásztorversek

·         pontosan tízet akart írni -> nem készül el mind, nem tudjuk, melyik a hatodik (talán a Töredék, de abból hiányzik az idill)

Első ecloga (1938)

·         mottó az elején

·         jog és jogtalanság a középpontban

·         Vergilius minta: párbeszédes, hexameteres költemény

·         Pásztor és Költő folytat párbeszédet -> költő két énje kérdez és válaszol

·         fő kérdés: mi lesz a költő sorsa ebben az irgalmatlan világban?

·         bukolikus idillként indul
- rigószava, zajjal teli erdő, az ébredő természet
- derűt, nyugalmat, szerelem boldogságát ígéri

·         már az elején búskomor, megcáfolja az idillt
- bolond április, hamis tavasz
- elfagytak a virágok, befagyott a tócsa

·         természeti képek = rettenet az eljövendő szörnyűségektől
- világtól való undorodás -> Pásztor kezdi el fejtegetni

·         Federico Garcia Lorca -> spanyol polgárháború borzalmai; egyén sorsa; mártírhalál, Radnóti sorsát festi le előre

·         fél, hogy a művek a költőkkel együtt eltűnnek

·         a vers lezárása visszatér az idillhez -> a lélek visszanyeri a nyugalmát

·         alliteráció és hexameter a zárásban

Hetedik ecloga (1944)

·         bori lágerben írta -> első, amit itt írt

·         részletes tábori körülményekről ír

·         párbeszédszerű monológ

·         valójában meghitt beszélgetést folytat a feleségével, akit maga mellé képzel

·         a vers szerkesztő elve: különböző valóságsíkok váltakozása
rideg valóság <-> álom
tábor <-> otthon
jelen <-> múlt

·         vers indítása: sötétedik, láthatatlanná válik a szögesdrót -> szabadság illúziója -> ész nem felejti

·         képzeletben hazai tájakra indul -> álombeli kép megtelik aggódó félelemmel -> „Mondd, van-e ott haza még…?” -> nyugtalan szorongás

·         magyarság féltése is megjelenik -> érdemes-e egyáltalán verseket írni, a nincs már, aki megértse őket

·         költői kötelességteljesítés erkölcsi panaszát a tábor embertelen világa sem függeszthette fel

·         naturalisztikus hitelesség -> megalázottság

·         egy élete van mindenkinek -> ugyanolyan Radnóti a foglyok között -> mindenki hazavágyik

·         nem hagy álmodozni a vers -> nyers valóság tapasztalata

·         holdfény újra megvilágítja a rabság jelképeit

·         számára az álom sem ad nyugalmat

6. A nyelvújítás

A nyelvújítás

Elsősorban avatott nyelvművelők (írók, költők, nyelvészek) tudatos beavatkozása az adott nyelv életébe, az aktuális mondanivaló kifejezhetősége és jobb, hajlékonyabb megformálhatósága érdekében.

Nyelvművelés történetének főbb állomásai:

A magyar nyelv fejdődésének tudatos befolyásolását először a középkor végén figyelhetjük meg. Bár nem tudatos nyelvművelőként, de a kódexfordítók sokat tettek nyelvünk gazdagságáért, hiszen azok lefordításakor sok új szót alkottak meg.

A kor igazi nyelvművelőinek a 16. század második negyedének humanistáit tarjuk. Közüllük is kiemelkedik Sylveszter János, aki elindította a grammatika magyar szaknyelvének kialakítását. Dévai Bíró Mátyás 1538-ban írta meg az Ortographia ungarica (Magyar helyesírás) című könyvét, ami az első teljes egészében magyar nyelvű, és a magyar nyelvről szóló műnek számít.

A magyar nyelv tudatos művelése a 17. század első felében indult meg. Fontos szerepe volt Szenczi Molnár Albert 1610-ben megjelent Novae grammaticae ungaricae libri duo (az új magyar nyelvtan két könyve) című munkájának, mivel ez tekinthető első teljes magyar nyelvtannak. Legjelentősebb és az első igazán nyelvművelő munka Geleji Katona István Magyar Grammatikatskája, mely 1654-ben jelent meg. Helyesírási és nyelvhasználati tanácsokat tartalmazott.A 17. század jelentős munkája Apáczai Csere János Magyar Encyclopédia című alkotása, amit 1653-ban írt meg.

A nyelújítás mozgalmát (1772-1867) sok-sok tényető segítette:

-Francia felvilágosodás eszméinek elterjedése

-Mária Terézia nyugatos politikája (Bécsi testőrség)

-II. József által kiadatott nyelvrendelet

 A magyar nyelv védelmében két szálon indult meg a küzdelem:

-Pozsonyi országgyűlésen

-Bessenyei György testőríró által, aki a Magyarság című röpiratában a következőket írta: „Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen soha”(1778)

A nyelvművelő mozgalmakhoz egyre többen csatlakoztak. Legkiemelkedőbb alakjaként

Kazinczy Ferencet szoktuk kiemelni, aki a mozgalom központjául saját otthonát, Széphalmot tette meg és aki látványos hatásokat ért el a szó-és kifejezéskészlet gyarapításában, megújításában.Közel tízezer szó született ekkor. 1811-ben jelent meg Tövisek és virágok című munkája, amely egy 43 darabból álló epigrammagyűjtemény. Továbbá ez az a mű robbantotta ki a nyelvújítási harcot az ortológusok, az újításokat ellenzők, és a neológusok, a mozgalom támogatói között.

Az ortológusok 1813-ban egy gúnyiratot szerkesztettek Mondolat címmel, és egy terjedelmes szójegyzéket mellékeltek hozzá. Ezzel próbálták bizonyítani a nyelvújítás képtelenség.
Erre válaszul Kölcsey Ferenc és Szemere Pál 1815-ben kiadták Felelet a Mondolatra című alkotásukat. Kazinczy maga is belelendült a vitákba, bár támogatói közül többen is óvták a szélsőségektől, végül többen szembefordultak vele. Ekkor már ő is hajlott a megegyezésre és 1819-ben megjelentette Ortológus és neológus nálunk és más nemzeteknél című tanulmányát. Ezzel befejeződött a nyelvújítás harca.

A Magyar Tudományos Akadémia már megindulásakor kiemelt feladatának tekintette a magyar nyelv ápolását. 1832-ben jelent meg az első helyeírási szabályzat A magyar helyesírás és szóragasztás szabályai címmel.

1844. a magyar nyelv lesz az államnyelv

 20. század első felében a nyelvművelők elsősorban az idegen hatások ellen harcoltak. Céljuk az volt, hogy a nyelv minnél alkalmasabb legyen világos, árnyalt közlésre.

Nyelújítási módok:

-Idegen szavakat szó szerint lefordították

-Tájszókat emeltek közhasználatú szavakká

-Kihalt szavakat újítottek fel

-Szóképzéssel: Huzal, dereng nőies, állítólag

-Elvonással: Cikkely-cikk, kapál-kapa, árnyék-árny, percent-perc

-Szóösszetétellet: vérszegény, bérkocsi, pénztár

-Szóösszerántással: elöl+ülnök-elnök, levegő+ég-lég, könnyű+elméjű

-könnyelmű

Jelentősége:

Egységes magyar köznyel vés irodalmi nyelv kialakulása

5. A magyar nyelvrokonság főbb bizonyítékai

Magyar nyelvrokonság főbb bizonyítékai

A nyelvrokonság azt jelenti, hogy az egy „nyelvcsaládba” tartozó nyelvek közös ős- vagy alapnyelvből származnak.

A magyar nyelv finnugor eredetű, s mint ilyen az uráli nyelvcsalád finnugor nyelvcsoportjának ugor házához tartozik.

A nyelvet jellemzi: szinkrónia és diakrónia.

Egy nyelv tudományos vizsgálata kétféle lehet:
- szinkrón vizsgálat: (jelentése: egyidejűség) Egy nyelv teljes vizsgálatát jelenti egy adott időszakban. (Vizsgálja a nyelv elemeit, rendszerét, működését) Egy adott nyelvállapot feltérképezése ez, más néven leíró nyelvtan.
- diakrón vizsgálat (jelentése: történetiség) Az időbeliségen átívelő történeti vizsgálat ez, a nyelv változásának figyelemmel kísérése, más néven nyelvtörténet.

Körülbelül 3-6000 nyelv van, nagyjából 150-200 nyelvcsaládot különböztetünk meg.

A nyelveket megkülönböztetjük, mint izoláló, agglutináló és flektáló.

Izoláló: nincsenek jelek, ragok és képzők. Szórend szabja meg a jelentést. Angol és kínai is ilyen.

Agglutináló: ragasztónyelv. Toldalékokat ragaszt.

Flektáló: hajlító nyelv. Ilyen a német.

Sajnovits János Mária Terézia uralkodása idején élt jezsuita szerzetes. Az uralkodó északra küldte, Lappföldre. Nyelv hasonlít a magyarhoz, és a nyelvtani tulajdonságok is. Könyvet is írt erről 1770-ben.

1799-ben Gyarmathi Sámuel könyve vált híressé: A magyar és a finnugor eredetű nyelvek rokonságának grammatikai bizonyítása.

Tévutak az idők folyamán: rokonítás a japánnal, némettel, angollal és a sumérral.

A magyar nyelv évezredei

·         magyar nyelv: uráli nyelvcsalád, finnugor ág

·         Uráli alapnyelv őshazája: Nyugat-Szibéria, Ob alsó folyam és Urál között

·         ősnyelv körülbelül 6000 évvel ezelőtt:
finnugor ág
szamojéd ág

·         Kr.e. 3500-3000 finnugor:
finn-permi ág
ugor ág

·         Ugor ág:
magyar
vogul -> manysi (obi-ugorok)
osztják -> hanti (obi-ugorok)

·         Kr. e. 2-1 évezred -> obi-ugorok északra
                                 -> magyarok -> lovas nomádizmus

Nyelvrokonság: egy családfába tartozó nyelvek egy közös alapnyelvre vezethetők vissza, ebből fejlődtek ki az önálló nyelvek.

Nyelvrokonság bizonyítékai

- Szókincset vizsgálják -> közös jellegét vizsgálják

800 szó a finnugor alapnyelvből származik. Vagy magasak, vagy mélyek, vegyes hangrendű és összetett szavak nincsenek. Egy maximum kéttagú szavak.

Példák:

testrészek: kéz, láb

rokonság: atya, anya

számok: egy, kettő, három

egyszerű használati eszközök: kés, nyíl

természeti jelenségek: hó, jég, víz, fa, tél

ásványok: kő

alapigék: van, él, hall, eszik, iszik, alszik

névmások: te

- hangrendszer összehasonlítása

Szabályos hangmegfelelés és egyezések kimutatása.

Példák:

1. szókezdő „p” hang a magyarban később „f” lett

puu (finn) -> fa

2. szókezdő „k” hang a magyarban később „h” lett

kota -> ház

kala -> hal

kolme -> három

Agglutináló nyelv:

- névutók -> pu alla = fa alatt

- birtokos személyjel -> én házam (én= birtokos; ház = birtok; am=személyjel)

- irányhármasság: honnan, hol, hová

Tudományágak: régészet, földrajzi tudomány, történelemtudomány

1. A nyelv, mint jelrendszer

A nyelv, mint jelrendszer

A jel olyan (látható, hallható, tapintható) érzékelhető fizikai jelenség, amely érzékelője számára többet vagy mást jelent, mint ami a megjelenéskor közvetlenül felfogható.

A jelek sohasem önmagukban vannak jelen, hanem más jelekkel együtt. Így egy jel több jelrendszernek lehet a tagja. Csak az lehet jel, ha egy jelet használó csoport által elfogadott jelentése van. Ez a jelentés többnyire közmegegyezésen (konvención) alapul.

A jelek csoportosítása

I. A jelölő és a jelölt kapcsolata alapján

ikon: hasonlóság tapasztalható a jelölő és a jelölt között

index: a jelölő és a jelölt között valamilyen kapcsolat van (ok-okozat, tér-idő)

szimbólum: se kapcsolat, se hasonlóság pl.: holló, címer

II. Természetes és mesterséges jelek

természetes: szimptómák

mesterséges: ember által alkotott jelek (szignálok), írás

Nyelv, mint jelrendszer

A nyelv is a jeleknek a jelrendszere. Azért jelrendszer, mert jelelemekből és azokat felépítő jelekből áll.

Jelelemek: fonéma (hang) -> nincs jelentése, csak jelentés megkülönböztető szerepe van

Jelek:

- morféma: szóelem; jelentéssel bíró nyelvi egység; tő- és toldalék morfémák; szabad-, félszabad-, és kötött morfémák

- lexéma: szavak; szófajok

- szintagma: legalább 2 nem viszonyszó kapcsolata

- mondat

- szöveg

A nyelvi jelek többsége szimbolikus jelentéssel bír. Kivétel a hangutánzó és hangulatfestő szavak.

A nyelv a legértelmesebb jelrendszer. Minden jel jelez valamit, önmagán túlmutat. Minden jelnek van egy konkrét (elsődleges), azaz denotatív jelentése, és egy elvont (másodlagos) konnotatív jelentése. Van jelölő, jelölt és jelentés.

Nyelvi jel:

- a legegyetemesebb nyelvrendszer

- minden ember tulajdona

- szabályai vannak (nyelvtan)

- egy adott nyyelvnek kultúrája van

- grafikus nyelvrendszer

Nyelv = jelek + szabályok + hagyomány (kultúra)