A nyelv,
mint jelrendszer
A jel olyan (látható, hallható, tapintható) érzékelhető
fizikai jelenség, amely érzékelője számára többet vagy mást jelent, mint ami a
megjelenéskor közvetlenül felfogható.
A jelek sohasem önmagukban vannak jelen, hanem más jelekkel
együtt. Így egy jel több jelrendszernek lehet a tagja. Csak az lehet jel, ha
egy jelet használó csoport által elfogadott jelentése van. Ez a jelentés
többnyire közmegegyezésen (konvención) alapul.
A jelek csoportosítása
I. A jelölő és a jelölt kapcsolata alapján
ikon: hasonlóság tapasztalható a jelölő és a jelölt
között
index: a jelölő és a jelölt között valamilyen kapcsolat
van (ok-okozat, tér-idő)
szimbólum: se kapcsolat, se hasonlóság pl.: holló, címer
II. Természetes és mesterséges jelek
természetes: szimptómák
mesterséges: ember által alkotott jelek (szignálok), írás
Nyelv, mint jelrendszer
A nyelv is a jeleknek a jelrendszere. Azért jelrendszer,
mert jelelemekből és azokat felépítő jelekből áll.
Jelelemek: fonéma (hang) -> nincs jelentése, csak
jelentés megkülönböztető szerepe van
Jelek:
- morféma: szóelem; jelentéssel bíró nyelvi egység; tő-
és toldalék morfémák; szabad-, félszabad-, és kötött morfémák
- lexéma: szavak; szófajok
- szintagma: legalább 2 nem viszonyszó kapcsolata
- mondat
- szöveg
A nyelvi jelek többsége szimbolikus jelentéssel bír.
Kivétel a hangutánzó és hangulatfestő szavak.
A nyelv a legértelmesebb jelrendszer. Minden jel jelez
valamit, önmagán túlmutat. Minden jelnek van egy konkrét (elsődleges), azaz
denotatív jelentése, és egy elvont (másodlagos) konnotatív jelentése. Van
jelölő, jelölt és jelentés.
Nyelvi jel:
- a legegyetemesebb nyelvrendszer
- minden ember tulajdona
- szabályai vannak (nyelvtan)
- egy adott nyyelvnek kultúrája van
- grafikus nyelvrendszer
Nyelv = jelek + szabályok + hagyomány (kultúra)
