10. Radnóti eclogák

Radnóti eclogák

Utolsó éveiben Radnóti lírájának tartalma és lényege: küzdelem a költészet eszközeivel a megtébolyult embertelenség ellen. Egy sajátos antik műfajt újít fel és honosít meg a háborús esztendőkben: az eklogát.

Ecloga:

·         efelé a műfaj felé fordul

·         utolsó szakaszában írja őket

·         1938-ban fordításra kérik fel -> Pásztori Magyar Vergilius
                                                    -> 10 eclogáját jelentetik meg

                                                    -> figyelembe vesznek régieket, de újat is kérnek fel
                                                    -> Vergilius 9. eclogáját kellene lefordítania

                                                    -> a fordítás után már ő maga is eclogákat fog írni

·         kétnyelvű kötet -> PMV -> sikeres volt

·         ecloga: i.e. 3. században egy görög költő találta ki
              párbeszédre írt verses forma
              rövid terjedelmű, hexameterben írt, bukolikus mű, pásztori életképek
              eidülionnak hívta -> idill szó
              harmóniában a természettel
              Vergilius írt bukolikus költeményeket, a legjobb tízet sorszámozta, ezt nevezzük szemelvényeknek, azaz eclogának

·         Radnóti párhuzamot von

·         háború és idill ambivalenciája

·         létezik az emberi humánum, ami összetörhetetlen

·         fizikailag meg lehet semmisíteni az embert, de szellemileg nem

·         párbeszéd egyik tagja pásztor, másik költő vagy a hang

·         úgy újítja meg, hogy távol kerül tőlük -> nem pásztorversek

·         pontosan tízet akart írni -> nem készül el mind, nem tudjuk, melyik a hatodik (talán a Töredék, de abból hiányzik az idill)

Első ecloga (1938)

·         mottó az elején

·         jog és jogtalanság a középpontban

·         Vergilius minta: párbeszédes, hexameteres költemény

·         Pásztor és Költő folytat párbeszédet -> költő két énje kérdez és válaszol

·         fő kérdés: mi lesz a költő sorsa ebben az irgalmatlan világban?

·         bukolikus idillként indul
- rigószava, zajjal teli erdő, az ébredő természet
- derűt, nyugalmat, szerelem boldogságát ígéri

·         már az elején búskomor, megcáfolja az idillt
- bolond április, hamis tavasz
- elfagytak a virágok, befagyott a tócsa

·         természeti képek = rettenet az eljövendő szörnyűségektől
- világtól való undorodás -> Pásztor kezdi el fejtegetni

·         Federico Garcia Lorca -> spanyol polgárháború borzalmai; egyén sorsa; mártírhalál, Radnóti sorsát festi le előre

·         fél, hogy a művek a költőkkel együtt eltűnnek

·         a vers lezárása visszatér az idillhez -> a lélek visszanyeri a nyugalmát

·         alliteráció és hexameter a zárásban

Hetedik ecloga (1944)

·         bori lágerben írta -> első, amit itt írt

·         részletes tábori körülményekről ír

·         párbeszédszerű monológ

·         valójában meghitt beszélgetést folytat a feleségével, akit maga mellé képzel

·         a vers szerkesztő elve: különböző valóságsíkok váltakozása
rideg valóság <-> álom
tábor <-> otthon
jelen <-> múlt

·         vers indítása: sötétedik, láthatatlanná válik a szögesdrót -> szabadság illúziója -> ész nem felejti

·         képzeletben hazai tájakra indul -> álombeli kép megtelik aggódó félelemmel -> „Mondd, van-e ott haza még…?” -> nyugtalan szorongás

·         magyarság féltése is megjelenik -> érdemes-e egyáltalán verseket írni, a nincs már, aki megértse őket

·         költői kötelességteljesítés erkölcsi panaszát a tábor embertelen világa sem függeszthette fel

·         naturalisztikus hitelesség -> megalázottság

·         egy élete van mindenkinek -> ugyanolyan Radnóti a foglyok között -> mindenki hazavágyik

·         nem hagy álmodozni a vers -> nyers valóság tapasztalata

·         holdfény újra megvilágítja a rabság jelképeit

·         számára az álom sem ad nyugalmat