6. A nyelvújítás

A nyelvújítás

Elsősorban avatott nyelvművelők (írók, költők, nyelvészek) tudatos beavatkozása az adott nyelv életébe, az aktuális mondanivaló kifejezhetősége és jobb, hajlékonyabb megformálhatósága érdekében.

Nyelvművelés történetének főbb állomásai:

A magyar nyelv fejdődésének tudatos befolyásolását először a középkor végén figyelhetjük meg. Bár nem tudatos nyelvművelőként, de a kódexfordítók sokat tettek nyelvünk gazdagságáért, hiszen azok lefordításakor sok új szót alkottak meg.

A kor igazi nyelvművelőinek a 16. század második negyedének humanistáit tarjuk. Közüllük is kiemelkedik Sylveszter János, aki elindította a grammatika magyar szaknyelvének kialakítását. Dévai Bíró Mátyás 1538-ban írta meg az Ortographia ungarica (Magyar helyesírás) című könyvét, ami az első teljes egészében magyar nyelvű, és a magyar nyelvről szóló műnek számít.

A magyar nyelv tudatos művelése a 17. század első felében indult meg. Fontos szerepe volt Szenczi Molnár Albert 1610-ben megjelent Novae grammaticae ungaricae libri duo (az új magyar nyelvtan két könyve) című munkájának, mivel ez tekinthető első teljes magyar nyelvtannak. Legjelentősebb és az első igazán nyelvművelő munka Geleji Katona István Magyar Grammatikatskája, mely 1654-ben jelent meg. Helyesírási és nyelvhasználati tanácsokat tartalmazott.A 17. század jelentős munkája Apáczai Csere János Magyar Encyclopédia című alkotása, amit 1653-ban írt meg.

A nyelújítás mozgalmát (1772-1867) sok-sok tényető segítette:

-Francia felvilágosodás eszméinek elterjedése

-Mária Terézia nyugatos politikája (Bécsi testőrség)

-II. József által kiadatott nyelvrendelet

 A magyar nyelv védelmében két szálon indult meg a küzdelem:

-Pozsonyi országgyűlésen

-Bessenyei György testőríró által, aki a Magyarság című röpiratában a következőket írta: „Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen soha”(1778)

A nyelvművelő mozgalmakhoz egyre többen csatlakoztak. Legkiemelkedőbb alakjaként

Kazinczy Ferencet szoktuk kiemelni, aki a mozgalom központjául saját otthonát, Széphalmot tette meg és aki látványos hatásokat ért el a szó-és kifejezéskészlet gyarapításában, megújításában.Közel tízezer szó született ekkor. 1811-ben jelent meg Tövisek és virágok című munkája, amely egy 43 darabból álló epigrammagyűjtemény. Továbbá ez az a mű robbantotta ki a nyelvújítási harcot az ortológusok, az újításokat ellenzők, és a neológusok, a mozgalom támogatói között.

Az ortológusok 1813-ban egy gúnyiratot szerkesztettek Mondolat címmel, és egy terjedelmes szójegyzéket mellékeltek hozzá. Ezzel próbálták bizonyítani a nyelvújítás képtelenség.
Erre válaszul Kölcsey Ferenc és Szemere Pál 1815-ben kiadták Felelet a Mondolatra című alkotásukat. Kazinczy maga is belelendült a vitákba, bár támogatói közül többen is óvták a szélsőségektől, végül többen szembefordultak vele. Ekkor már ő is hajlott a megegyezésre és 1819-ben megjelentette Ortológus és neológus nálunk és más nemzeteknél című tanulmányát. Ezzel befejeződött a nyelvújítás harca.

A Magyar Tudományos Akadémia már megindulásakor kiemelt feladatának tekintette a magyar nyelv ápolását. 1832-ben jelent meg az első helyeírási szabályzat A magyar helyesírás és szóragasztás szabályai címmel.

1844. a magyar nyelv lesz az államnyelv

 20. század első felében a nyelvművelők elsősorban az idegen hatások ellen harcoltak. Céljuk az volt, hogy a nyelv minnél alkalmasabb legyen világos, árnyalt közlésre.

Nyelújítási módok:

-Idegen szavakat szó szerint lefordították

-Tájszókat emeltek közhasználatú szavakká

-Kihalt szavakat újítottek fel

-Szóképzéssel: Huzal, dereng nőies, állítólag

-Elvonással: Cikkely-cikk, kapál-kapa, árnyék-árny, percent-perc

-Szóösszetétellet: vérszegény, bérkocsi, pénztár

-Szóösszerántással: elöl+ülnök-elnök, levegő+ég-lég, könnyű+elméjű

-könnyelmű

Jelentősége:

Egységes magyar köznyel vés irodalmi nyelv kialakulása