6. József A. utolsó vershármasa

József Attila utolsó vershármasa

A három legutolsó verse, a Karóval jöttél…, a Talán eltűnök hirtelen… és az Íme, hát megleltem hazámat… már a halál partjairól tekint vissza bevégzett életére.

A verseknek az első sorral címet az utókor adott. A versek jelenlegi tudásunk szerint 1937 novemberében a Balatonszárszón keletkeztek.

Az utolsó vershármast megelőzően, 1937 szeptemberében József Attila írt egy verset, ami a végső összegzést a számvetést fogalmazza meg. Szorosan kapcsolódik az utolsó versekhez.

Tudod, hogy nincs bocsánat… (1937. szept.)

·         végső számvetés, végső leszámolás, okok keresése

·         művész is feladja -> nem hisz költészete erejében

·         elhibázta, elszúrta -> elhibázott életút

·         ezek az utolsó évének általános jellemzői

·         önmegszólító vers

·         cím: végesség, lezárt út

·         vita „két érv” között: vádol és hibáztat
                                      védekezik -> nem szólal meg

·         bűn (szerepek elszúrása) és bűnhődés (meghal) motívuma

·         csak az öngyilkos szerepre jó

·         skizofrén utalások

Karóval jöttél… (1937. nov.)

·         önmegszólító vers

·         létösszegzés, amely a gyökerekig, a gyermekkorig, az ifjúságig megy vissza

·         állandó csalódás, kiábrándulás a szerepekből erőteljes

·         nehéz megélés -> lelkileg üres, fizikailag alig van valamilye

·         egyetlen megoldásnak a halált véli

·         önmegszólítás sajátos formája -> felnőtt (reménynélküli) szólítja meg gyerek-önmagát (reménykedő)

·         gyermekmotívum: szerelem-szeretet utáni vágyódás, életrajzi jellegű

·         ellentét: gyerekkor nagyravágyó-ábrándos ígérgetése vs. jelenkor teljes nincstelensége (egzisztenciális jellegű)

·         szeretetnek és hiányának meghatározó szerepe van

·         életrajzi elem -> Szárszón 3 testvér és gyerekük -> régi emlékek, történetek felidézése

·         korlátozott volt akkor (gyerekként) és most is (súlyos beteg)

·         eleve megbeszélt sors

·         kétszer is bolondnak nevezi magát -> önmaga szúrta el, beteg

·         gyerekként is mindig hibázott

Talán eltűnök hirtelen… (1937. nov.)

·         időszembesítő és önmegszólító vers

·         mind a három idősík megtalálható
- bergsoni filozófia alapján (Babits)
- sajátosság: hatnak egymásra az idősíkok -> múlt hat a jelenre, a jelen a jövőre

·         múlt: anyai intelmek hiánya; a gyermek már hibázott

·         jelen: múlt következménye a ma; igeidők használata utal erre: „most” határozószó, „majd” kifejezés

·         minden, ami a múltban történt, a jelen következménye. Amit elszúrt, az a múltban történt.

·         súlyos bűnök, súlyos vétkek -> erkölcsi, nem véletlen bűnök; meg sem kérdőjelezi, hogy a bűnhődés jogos-e

·         elpazarolta a lehetőségeket

·         számot kéne adnia -> de nem felelt meg ennek a szerepnek

·         egyetlenegy szerep sem akadt, amit tudott volna teljesíteni

·         idősík = évszakok
tavasz - „bimbós gyermek”
nyár - „zöld vadont”
ősz - „száraz ágak”
tél - „eltűnök”

·         bibliai szint: Tékozló fiú

Íme, hát megleltem hazámat… (1937. nov.)

·         utal az öngyilkosságra

·         csak neki halál, a többieknek élet

·         létösszegző vers, számvetés

·         kegyetlen őszinteség

·         nyers őszinteség önnön sírjának megjelenítésében

·         bűn és bűnhődés kérdésköre máshogy jelenik meg

·         a bűn nem csak szubjektív, hanem objektív is -> rajta kívül álló tényezők -> társadalmilag meghatározható

·         „forgószélben próbáltam állni helyemen” -> új motívum
-> magyar társadalom
-> kibontakozásra esélye sem volt

·         haza -> csakis a lírai énre vonatkozik

·         utolsó versszak -> remény; életmű utolsó négy sora

·         haza másnak reméli jobb lesz -> ezt már nem fogja megvárni

·         33 éves -> bibliai gondolat