Kosztolányi Édes Anna - 5. tétel

Kosztolányi Dezső: Édes Anna

Kosztolányi Dezső (1885 Szabadka - 1936) író, költő, műfordító, a hírlapi próza felemelője. a Nyugat első nemzedékéhez tartozott. Impresszionista, és szecessziós, illetve helyenként naturalista műveket alkotott. Virtuóz verselő volt. Tagadta a költészet közéleti, és politikai szerepét. Szerinte a művészet egyetlen célja a gyönyörködtetés (l’art pour l’art). Freudot olvasott, ami műveiben is tetten érhető.

A mű alapötlete Kosztolányinétől származik egy újságban olvasott hír alapján. Témája egy kettősgyilkosság, melyet egy cseléd követ el gazdái ellen. Műfaja lélektani regény: nem a gyilkosság, hanem az ahhoz vezető út érdekli. A középpontban az úr-szolga viszony áll. Az író a regényben a kor pszichológiai tudását is felhasználta.

Gazdasági, társadalmi, politikai háttér:

·         Tanácsköztársaság bukása

·         román megszállás, elnyomás

·         polgárság <-> cselédség

Mű keletkezésének története, körülménye, forrásai:

·         valós életből vette

·         az író viszonya a bukáshoz, megszálláshoz

·         1926-ban írta

·         kiábrándult a politikából

Műfaj meghatározása, sajátosságai

·         regény, korrajz, lélektani regény (hogyan működik az ember?)

·         éles kritika a társadalomról

·         hosszú bevezető, míg megjelenik a főszereplő

·         távolról közelít Vizyékhez az elején, a végén pedig közelről távolít -> keretet ad a műnek

·         cselekményes a mű

·         végén begyorsulnak az események

Mű szerkezete, tagolása, tartalma

·         keretes szerkezetű

·         fejezetekre van tagolva (20 db)

·         a főhős a regény közepén jelenik meg

·         Vizyék meggyilkolása a regény csúcspontja

·         Anna érzésvilágát ismerhetjük meg

·         Krisztina városban játszódik

Szereplők, jellemek rendszere

·         cselédség <-> polgárság

·         cselédek -> mind különböző jellem (Stefi, Etel, Katica, Anna)
falusiak, parasztok
cselédkönyvük van
van, aki lop, csal, hazudik
jó kedélyűek
nem emberek, hanem használati tárgyak -> meg sem próbálják embernek nézni őket, megérteni őket
mindenkit előbb ismerünk meg, mint Annát

·         polgárság: fennhéjazó
reprezentatív  szerep a legfontosabb
kétszínűek
lenézik a cselédeket

·         Anna
nincs önálló akarata
beszélő neve van
engedelmes, nem lop, nem csal, nem hazudik
minta cseléd
Jancsi nőként alázza meg
soha nem dönt Anna, csak sodródik, vár.
így lázad a környezet ellen

·         Ficsor
megváltozott rendszer miatt azonnal megváltoztatja viszonyát Vizyékkel
kényszeríti Annát, hogy Vizyéknél dolgozzon

·         Vizyék
lányuk, Piroska, elvesztése után Vizyné szanatóriumba kerül, férjével a kapcsolata megváltozik
csak a külsőségeknek élnek
cselédséget lenézik

·         Jancsi
szeleburdi, végig játssza az életét
lefekszik Annával, majd gyógyszert ad neki, hogy elveszítse a babáját
a nőkkel csak játszik, szórja a pénzét

Egyértelmű taszítás, szakadék jelenik meg a két világ között.

A katasztrófa egy hosszú lelki folyamat eredménye, mely a regény elején kezdődik. Anna Ficsor nyomására hagyja ott a szeretett munkát, és a Vizy ház rögtön ellenszenves lesz. Bár próbálja magába fojtani ezeket az ellenérzéseket, de az új környezetet teljesen megszokni soha nem tudja. Aztán jönnek a próbatételek, melyekkel Vizyné teszteli Anna jóságát. Ez a kegyetlen tesztelés, szintén nyomot hagy benne. Ekkor úgy látszik, mintha beilleszkedne, ám a Vizyéken lassan eluralkodó "mintacseléd mítosz" még rosszabbra fordítja Anna állapotát. Nem csak egy teljesen más embert látnak benne (mintacselédet), hanem még mutogatják is, büszkélkednek vele, mint egy dísztárggyal. Nem is embernek, gépnek tekintik, és a legkisebb érzelmet sem mutatják felé. Végül Jancsiról naivan azt hiszi, hogy szereti őt, de Jancsi is csak kihasználja. Végül megtalálja a kéményseprőt, aki feleségül akarja venni, de erről meg Vizyék nem akarnak hallani, hisz félnek, hogy elveszítik a "tökéletes" cselédjüket. Így a szeretetre éhes Annának továbbra is csak a teljesen közömbös, és megalázó Vizy ház marad. Ez szinte a végtelenségig gyötri, és az utolsó csepp a pohárban Jancsi mással való hetyegése lesz. Annából kitör a szeretet éhség, és megöli nyomorúságos helyzetének megteremtőit: a Vizy házaspárt.

Anna nem menekül el, pedig volna rá lehetősége. Bevallja a tettét. A bűnügyi bizottság nem érti a tett miértjét, melyet végül Moviszter, a keresztény humanista doktor, vallomása fejt meg. Ő az egyedüli, akit érdekel a lány sorsa, és aki nem saját érdeke szerint cselekedett. Moviszter Kosztolányi szócsöve is egyben. Ő az egyedüli értékember a többi érdekemberrel szemben. A regény tanulsága, hogy az emberi bajokra nem lehet politikai, vagy intézményes megoldást találni. Csak egy megoldás van: az irgalom.

Végül ismét a történettől különálló (utolsó) fejezet következik, mely a Kun Bélás első fejezettel keretbe foglalja a történetet. Ebben a részben maga Kosztolányi is megjelenik.