Madách Imre:
Az ember tragédiája
Tételkidolgozás
„Mondottam
ember, küzdj és bízva bízzál!”
1., Keletkezés,
előzmények, hatások
·
személyes kudarcélmények: kapcsolata a
feleségével (nőben való csalódás, nőgyűlölő volt)
családi tragédiák
nemzet tragédiája
·
az emberiség történetét feldolgozva próbál
választ adni az ember létezésének az értelmére
·
egyedi mű a magyar irodalomban.
·
műfaja: drámai költemény -> romantikus műfaji
kevertség jellemzi
lírai dráma
emberiség költemény
világdráma
könyvdráma -> olvasásra szánt
drámai költemény
·
Shelley a mintája.
·
a lét alapvető kérdéseit kutatja
·
abszolút minta: Goethe Faustja
·
magyar minta: Csongor és Tünde
·
Ibsen és Sütő András is fog írni könyvdrámát
2., Dráma
cselekményszerkezete
·
keretes szerkezetű mű
·
keretszínek: műfaji konvenciók
·
deista istenszemlélet („Be van fejezve a nagy mű, igen. A gép forog, az alkotó pihen.”)
·
Hegeli triáda alapján épül fel: a tragédia
történeti színeire erős hatással volt a Georg Hegel,
német filozófus által felállított triáda. Eszerint a különböző történelmi korok
uralkodó eszméi (tézis) később
ellentétükbe (antitézis)
csapnak át, idővel pedig feloldódnak egy átfogó eszmében (szintézis).
Első szín:
·
keretszín, avagy bibliai szín
·
konfliktus alakul ki Isten és Lucifer között
·
Lucifer nem
ismeri el Isten munkáját: „Nem adhatok
mást, csak mi lényegem. Dicsér eléggé e hitvány sereg, és illik is, hogy ők
dicsérjenek. Te szülted őket, mint árnyát a fény, de mindöröktől fogva élek
én.”
·
Isten
száműzni akarja Lucifert, de az angyal megtagadja ezt és a részét követeli a
teremtésből, amit Isten meg is ad neki.
„Legyen, amint kivánod. Tekints a földre, Éden fái közt, e két sudar fát a
kellő középen megátkozom, aztán tiéd legyen. (LUCIFER) Fukar kezekkel mérsz, de
hisz nagy úr vagy. S egy talpalatnyi föld elég nekem, hol a tagadás lábát
megveti, világodat meg fogja dönteni.”
Második szín:
·
keretszín, avagy bibliai szín
·
a paradicsomban játszódik, jelen van Ádám és Éva
is
·
a paradicsom közepén található a tudás és az
öröklét fája
·
Lucifer megjelenik és ráveszi a párt a tiltott
fák gyümölcsének evésére
·
Lucifer: „A
tett halála az okoskodás” -> ráveszi Évát a szakításra
Harmadik szín:
·
keretszín, avagy bibliai szín
·
pálmafás vidék a paradicsomon kívül
·
Ádám és Éva megpróbálja a paradicsomi állapotot visszaállítani
a kitiltás után
·
Lucifer itt is megjelenik és elkezdi a tervét
végrehajtani, célja az ember kudarcának bebizonyítása. - > „Keserves lesz még egykor e tudásod, s
tudatlanságért fogsz epedni egyszer.”
·
Lucifer felkelti Ádám és Éva érdeklődését a
sorsuk alakulásával kapcsolatban, ezért Lucifer álmot bocsájt rájuk. „Könnyű neked beszélni türelemről, előtted
egy öröklét van kitárva, de én az élet fájából nem ettem, arasznyi lét, mi
sietésre int.” (Ádám) „Legyen. Bűbájt
szállítok reátok, és a jövőnek végeig beláttok tűnékeny álom képei alatt.”
(Lucifer)
Negyedik szín:
·
Egyiptomban járunk
·
múltat idézi és ez a szín egy tézis
·
despotizmust mutatja be közelebbről
·
Ádám fáraóként jelenik, míg Éva egy rabszolga
felesége, Lucifer pedig a fáraó minisztere
·
Ádám: „Erősebb
lett az ember, mint az Isten” -> elsőre nem lát kivetni valót a
rendszerben, jobb jövőt remél és lát, nem hiányzik számára Isten
·
Az ifjú fáraó boldogtalan, halhatatlanságát
keresi, és dicsőségre szomjazik: piramist építtet magának.
·
A dőre nagyravágyásból a felbukkanó Éva alakja
menti meg, aki a férjét sirató szerelmes rabszolganőként felébreszti a fáraóban
a szabadság eszméjét, s eltörli „milljók egy miatt” történő szenvedését.
·
Felszabadítja a szolgákat, ám amikor Lucifer
előrevetíti az így elképzelhető jövőt, igazít a döntésen. Demokratikus államot
tervez, melyben a közjava legyen a legfontosabb.
Ötödik szín:
·
Athénében járunk
·
múltat idézi és ez a szín egy antitézis
·
bemutatásra kerül a szabadság eszméje
·
az első demokratikus társadalomban az egyén
jogilag szabad ugyan, lelke azonban ki van szolgáltatva a demagógoknak
·
Miltiadészt, a perzsa háborúk hősét hazaárulás vádjával
vérpadra küldik
·
Ádám első kudarca után megtagad minden eszmét és
erényt
Hatodik szín:
·
a helyszín Róma
·
még mindig a múltban járunk és ez a szín egy
szintézis
·
bemutatásra kerül a hedonizmus, azaz az élet
élvezete (Carpe diem)
·
a római szín egy életforma csődjét festi le
·
Ádám, mint Sergiolus züllött tivornyában vesz
részt, de örömét nem leli benne
·
Lucifer Milóként „gúnyos mosollyal és hideg
szemekkel” figyeli a mulatókat, miközben a városban már a dögvész pusztít
·
Júliaként megjelenő Éva alakja a paradicsomba
való visszavágyódást ébreszti fel Ádámban, aki végül Szent Péter
apostol szavaiban talál vigaszt: a kiutat a terjedő új eszmében, a kereszténységben látja.
Hetedik szín:
·
Konstantinápolyban járunk
·
a múlt felidézése folytatódik és ez a szín egy
tézis, pont mint a negyedik szín is
·
bemutatásra kerül a középkor, ahol a kor
szelleme elválasztja a szereplőket
·
keresztes hadjáratokból hazatért katonák Tankréd
(Ádám) vezetésével ellepik a várost
·
Tankréd szomorúan tapasztalja, hogy az előző
színben olyan tökéletesnek elképzelt kereszténység is rosszra tud fordulni, az
egyház tanításai merevek és embertelen dogmákká alakultak
·
Éva megjelenése ismét az „édeni” érzést hozta
elő belőle, de a zárda elválasztotta őket egymástól „A zárda, mondod? Oh, de ajtaja nem zárja tőlem a reményt el, úgy-e?”
(Ádám)
·
Ádám megismerve eme eszmét a tudományokba
menekül „Vezess, vezess új létre,
Lucifer! Csatára szálltam szent eszmék után,s találtam átkot hitvány
felfogásban, Isten dicsére embert áldozának, s az ember korcs volt, eszmémet
betöltni. Nemesbbé vágytam tenni élveink, s bűn bélyegét süték az élvezetre, lovag-erényt
állíték, s ez döfött szivembe tőrt. El innét, új világba, eléggé megmutattam,
hogy mit érek, ki vívni tudtam és lemondni tudtam, szégyen ne'kűl elhagyhatom
helyem. Ne lelkesítsen többé semmi is, mozogjon a világ, amint akar, kerekeit
többé nem ígazítom, egykedvüen nézvén botlásait. Kifáradtam — pihenni akarok.”
(Ádám)
Nyolcadik szín:
·
mostani helyszínünk Prága
·
bemutatásra kerül a tudós, azaz Kepler élete,
aki képes megbocsájtani feleségének, sőt még magát okolja
·
ez a szín egy antitézis és a múltban játszódik
még mindig
·
Ádám, azaz Kepler a kor híres és elismert
csillagász, mégis a tudomány elárulására kényszerül, felette álló embereknek
készít horoszkópot
·
Éva, azaz Kepler felesége, Borbála egy igazán
összetett személyiség, gyengéd és kacér, kicsapongó életet élő hölgy, akit
Kepler ennek ellenére szeret, hiszen „a jó sajátja, míg bűne a koré, mely
szülte őt” (Ádám)
·
Lucifer itt Kepler famulusa (szolga, a
középkorban apród)
·
Ádám elmereng azon, hogy mennyire nem ilyenre
számított, amikor elképzelte ezt a fajta jövőt, így famulusától bort kérve
iszik a szín végéig „Kivántam kort, mely
nem küzd semmiért, hol a társas rend megszokott nyomát, e megszentelt
előitéletet nem bántja senki, hol nyugodhatom, és egykedvű mosollyal hagyhatom
hegedni hosszú harcaim sebét. Megjött a kor, s mit ér, ha e kebelben a lélek él
— e kínos szent örökség, mit az egekből nyert a dőre ember, mely tenni vágyik,
mely nem hágy nyugodni, s csatára kél a renyhe élvezettel. Hej, famulus! Hozz
bort, úgy reszketek, fagyos világ ez, kell, hogy feltüzeljem. E törpe korban
így kell lelkesülni és elszakadni mocskoló porától.” (Ádám)
·
a szín végén Borbála megcsalja Keplert, míg a
férfi „meghallja” a jövő zenéjét „Oh,
hallom, hallom a jövő dalát, megleltem a szót, azt a nagy talizmánt, mely a vén
földet ifjúvá teszi” (Ádám)
Kilencedik szín
·
Ádám álmában járunk Párizsban -> álom az
álomban szín
·
mottó: „Egyenlőség,
testvériség, szabadság” (Ádám)
·
az előző két szín szintézise ez
·
az álomban megjelenik Lucifer, de ezt nem ő
irányítja, tehát ez az egyetlen szín, amelyet nem a csalódás, hanem a bizakodás
vezényel
·
a forradalom hármas jelszava nem teljesülhet,
hiszen itt is szembesülünk az egyén és a tömeg ellentétével, a nép kivégzések
sorozatát követi
·
különleges ez a szín még attól is, hogy Éva
kétszer is megjelenik: a vérpadon márkinőként a szépség és a költészet varázsát
rejtve bűvöli el Dantont, aki a másodszorra durva forradalmárnőként megjelenő
Évától iszonyodva fordul el „Végigborzongat;
elfordul szemem. Nem bírom e szörnyű káprázatot. Minő csodás hasonlat! Aki az angyalt
ismérte, s látta azután, hogy elbukott, az látott tán hasonlót. Azon vonások,
termet és beszéd, minden, csak egy kicsinyke semmiség, amit leírni sem lehet,
hiányzik, s minő egészen más lön az egész! Azt nem bírhattam, védte glóriája, ettől
pokolnak gőze undorít el.” (Ádám)
·
megvádolják Dantont, hogy ő is összeesküvő,
ezért nyaktiló alá hajtja a fejét, de a büntetés „elmarad” „Ezúttal a nyakazás elmarad” (Lucifer, tízedik szín)
Tízedik szín:
·
ismét Prága a helyszín
·
még mindig a múltban járunk és ez az első szín,
amit már nem lehet beosztani a tézis-antitézis-szintézis rendszerébe
·
Kepler rajongással emlékezik vissza a
történtekre, bár a forradalom véráldozatai taszítják „Mi nagyszerű kép tárult fel szememnek! Vak, aki Isten szikráját nem
érti, ha vérrel és sárral volt is befenve” (Ádám)
·
Ádám optimistán szemléli a jövőt „S fejlődni látom szent eszméimet, tisztulva
mindig, méltóságosan, míg, lassan bár, betöltik a világot” (Ádám)
·
Keplernek megjelenik egy tanítványa
·
a tudós felvilágosítja a tanítványt a tudomány
behatároltságáról és értéktelenségéről, s indulása előtt önálló gondolkodásra
bíztatja növendékét azzal, hogy a régi törvények elégetését kéri tőle „Fogd hát e sárgult pergamenteket , e fóliánsokat,
miken penész ül, dobd tűzre mind. Ezek feledtetik saját lábunkon a járást
velünk, és megkímélnek a gondolkodástól. Ezek viszik múlt századok hibáit
előitéletűl az új világba.” (Ádám)
Tizenegyedik szín:
·
a helyszín London
·
ebben a színben lépünk át a jelenbe, vagyis
Madách Imre jelenébe
·
a pénz az úr ebben a korban, ahol a férfi – nő
kapcsolata megmérgezett, minden értékrend felborult
·
Ádám, mint egy élemedett férfiú jelenik meg
·
Angliában az ipari forradalom ideje, a
kapitalizmus megjelenésének időszakában járunk
·
mindenkit megfertőződött az erkölcstelenségtől,
eleinte csak csöndesen szemléli a dolgokat, majd felháborodva veszi tudomásul,
hogy mennyi változáson ment keresztül mindenki
·
Éva egy szende, szűz lányként jelenik meg, aki a
templomból jött ki éppen, de hamar kiderül, hogy benne is megvan az általános
haszonlesés, ugyanis csak azután fogadja el Ádám közeledését, hogy gazdag
báróként mutatta be Lucifer
·
Ádám ismét csalódik ebben a korban „Ismét csalódtam, azt hivém, elég ledönteni
a múltnak rémeit, s szabad versenyt szerezni az erőknek.” (Ádám)
·
a helyszín hirtelen megváltozik, az egész vásár
egy hatalmas sírrá változik, amit körbetáncolnak, majd egyesével beleugranak
·
egyedül Éva menekült meg „Mit állsz, tátongó mélység, lábaimnál? Ne hidd, hogy éjed engem
elriaszt: a por hull csak belé, e föld szülötte, én glóriával átallépem azt.
Szerelem,költészet, ifiúság nemtője tár utat örök honomba; e földre csak
mosolyom hoz gyönyört, ha napsugár gyanánt száll egy-egy arcra. ” (Éva)
·
Ádám egy újabb és jobb jövőben bízik, ami ismét
a tudományokon alapszik
Tizenkettedik szín:
·
a helyszín a Falanszter
·
ez már Madách számára a jövőben játszódik és ez
az első felé utópia
·
tökéletes, elképzelt társadalmat ismerjük meg
·
Lucifer és Ádám felöltötték magukra azt a ruhát,
amit a többiek is viseltek és tudósjelöltként jelentek meg a falanszterben
·
Ádám kezdetben lelkesedik ezért, de azon elmélet
szerint, hogy a nap négyezer év műlva kihűl, így teljesen a tudományok alá
rendeltek mindent
·
minden növény, állat és tárgy múzeumban kapott
helyet, a fölösleges dolgokat eltörölték
·
az érzelmek is fölöslegesnek bizonyultak, ezért
is kapott minden ember egy számot, így a nevük sem maradt meg
·
mindenki egyenlően részesül a munkából és a
„jutalomból”
·
azon olyan kitűnő tehetségek, mint Luther,
Cassius, Platón és Michelangelo, akik különös tehetséggel vannak megáldva, nem
tudnak kibontakozni
·
Luther: harmincadik szám, „Te ismét mértéktelen fűtötted a kazánt. Valóban úgy látszik, hogy
szenvedélyed veszélybe hozni az egész falansztert. (Luther) S ki állna ellent a
csábnak, midőn szikrázva, bőgve a vadult elem, a láng ezer nyelvével vesz
körül, elérni kíván, hogy megsemmisítsen: S ott állni bátran, szítani tovább,
jól tudva, hogy hatalmunkban vagyon. Nem ismered te a tűznek varázsát, ki csak
fazék alatt isméred azt. (Az aggastyán) Hiú beszéd, ezért ma nem ebédelsz.”
·
Cassius: kétszázkilencedik szám, „(Az aggastyán) Tégedet harmadszor intelek
már, hogy ok nélkül keressz verekedést. (Cassius) Ok nélkül, merthogy nem
panaszkodom? Pulya, ki más segítséget keres, míg karja ép. Vagy gyöngébb volt-e
tán ellenfelem, mért nem védé magát? (Az aggastyán) Ne feleselj. Nem menti
koponyád alakzata sem e rossz hajlamot, mert az nemes, mert az hiánytalan. De
véred oly forrongó és szilaj! Gyógyítni fognak, amíg megszelídülsz.”
·
Platón:
négyszázadik szám, „Már megint úgy
elmerültél álomképeidben, hogy a rád bízott marha kárba ment. Hogy ébren légy,
borsón fogsz térdepelni.” (Az aggastyán)
·
Michelangelo:
hetvenkettedik szám, „Igen, mert mindig
széklábat csináltam, és azt is a leghitványabb alakra. Soká könyörgtem, hagyják
módosítnom, engedjék, hogy véssek rá holmi díszt, nem engedék. Kivántam
változásul a szék támláját, mindent hasztalan. Megőrüléshez voltam már közel, s
otthagytam a kínt, ott a műhelyet.” (Michelangelo)
·
Évától
elveszik újszülött gyermekét és a fejmérete alapján pásztornak osztották
·
Ádám és Éva
első látásra egymásba szeret, de nem engedélyezik a kapcsolatukat „Rajongó férfi és idegbeteg nő: korcs
nemzedéket szül, ez nem helyes pár.” (Tudós)
·
Bár
megvalósul a „testvériség” és az „egyenlőség”, a falanszter mégis üres,
boldogtalan világ: a pusztulásától rettegő társadalom tagjai pusztán
félelmükkel véget vetettek az emberiség földi létének.
·
Ádám
elszakad a földi világtól
Tizenharmadik
szín:
·
a helyszín az űr
·
ez a második féle utópia, amit Madách írt
·
Ádám és Lucifer elhagyja a földi szférát
·
a Föld szelleme próbálja visszatartani, de Ádám
határozott és nem hajlandó visszamenni a földre
·
Ádámék elhagyják a csillagokat, bolygókat, majd
Ádám hirtelen sikoltva megmerevedett
·
Lucifer már győzelmét ünnepli, mikor a Föld
szelleme visszahozza Ádámot az „élők” közé „Győzött
hát a vén hazugság. (Lucifer) Korán e káröröm még, Lucifer! Csak érinté az
idegen világot, nem oly könnyű országomból kitörni. (a Föld szellemének
hangja)”
·
Lucifer próbál érveket felsorakoztatni, hogy ő
győzzön, de Ádám kitart az idealizmusa mellett. „A cél voltaképp mi is? A cél, megszünte dicső csatának, a cél halál,
az élet küzdelem, s az ember célja e küzdés maga.” (Ádám)
Tizennegyedik szín:
·
a helyszín egy hóval, jéggel borított táj
·
ez a harmadik féle utópia elgondolás
·
Ádám egy megtört aggastyán szerepében jelenik
meg
·
a túlélésért küzdő falanszteriek kudarcot
vallottak és már alig vannak túlélők
·
Ádám a teljes fizikai, szellemi és erkölcsi
leépülést tapasztalja
·
a túlélésért küzd mindenki és senki nem osztozik
·
az eszkimó bemutatja a feleségét, Évát,
Lucifernek és Ádámnak
·
Ádám már nem vonzódik Évához, nem jelenti
számára az eszményt, a költészetet.
·
Ádám véget akar vetni álmának „Segítség, Lucifer! El innen, el, vezess
jövőmbül a jelenbe vissza, ne lássam többé ádáz sorsomat: a hasztalan harcot.
Hadd fontolom meg: dacoljak-e még Isten végzetével.” (Ádám)
Tizenötödik szín:
·
a helyszín a harmadik szín pálmás vidékére
változik
·
ez már ismét a keretszín, avagy bibliai szín
·
ebben a színben már mindenki önmaga
·
Ádám ismét fiatal
·
Lucifer ismét előhozakodik érveivel és próbálja
bebizonyítani, hogy az embernek nincsen szabad akarata
·
Ádám kétségbeesésében öngyilkosságot akar
elkövetni, hogy bizonyítsa, hogy létezik a szabad akarat, de Éva megállítja
bejelentésével „Anyának érzem, oh Ádám,
magam.” (Éva)
·
Ádám ekkor beismeri az úrnak, hogy életét
folytatnia kell „Uram, legyőztél. Ím
porban vagyok; nélküled, ellened hiába vívok: emelj vagy sújts, kitárom
keblemet.” (Ádám)
·
az Úr ismét kegyébe veszi a párt, miközben
Lucifert átokkal sújtja
·
Ádám kéri Istent, hogy mondja el, hogy mi igaz
az álmából, mi fog az emberiséggel történni, de Isten ezt megtagadja és a
jótékony tudatlanságban hagyja Ádámot és Évát
·
Ádám kételkedik, hogy a helyes úton tud maradni,
de az Úr biztatja „Karod erős, szíved
emelkedett: végetlen a tér, mely munkára hív, s ha jól ügyelsz, egy szózat zeng
feléd szüntelenül, mely visszaint s emel, csak azt kövesd! (az Úr)
·
Isten Lucifert örök kárhozatra ítéli „De bűnhődésed végtelen leend, szüntelen
látva, hogy, mit rontni vágyol, szép és nemesek új csírája lesz.” (az Úr)
·
a záró mondat „Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál!” (az Úr) reményt ad az
embernek a küzdéshez
·
enigmatikus zárszó, azaz nyitottan zár
·
a kérdéseinkre választ nem kapunk
***
tézis: új eszme születése
antitézis: a tézis megvalósulása
szintézis: egységbefoglalás
Szín
|
Idő
|
Helyszín
|
Ádám
|
Lucifer
|
Éva
|
1.
|
bibliai szín
|
mennyek
|
saját maga
|
saját maga
|
saját maga
|
2.
|
bibliai szín
|
paradicsom
|
saját maga
|
saját maga
|
saját maga
|
3.
|
bibliai szín
|
pálmafás vidék a paradicsomon kívül
|
saját maga
|
saját maga
|
saját maga
|
4.
|
múlt
|
Egyiptom
|
Fáraó
|
Fáraó minisztere
|
egy rabszolga felesége
|
5.
|
múlt
|
Athéné
|
Miltiadész
|
egy a népből (demagóg)
|
Lucia (Miltiadész felesége)
|
6.
|
múlt
|
Róma
|
Sergiolus
|
Milo
|
Júlia kéjhölgy
|
7.
|
múlt
|
Konstantinápoly
|
Tankréd
|
Tankréd fegyvernöke
|
Izóra
|
8.
|
múlt
|
Prága I.
|
Kepler
|
Kepler famulusa
|
Borbála (Kepler felesége)
|
9.
|
múlt
|
Párizs
|
Danton
|
bakó
|
arisztokrata hölgy, majd pórnő
|
10.
|
múlt
|
Prága II.
|
Kepler
|
Kepler famulusa
|
Borbála (Kepler felesége)
|
11.
|
jelen
|
London
|
élemedett férfiú
|
saját maga
|
szegény lány
|
12.
|
jövő
|
Falanszter
|
saját maga
|
saját maga
|
anyuka
|
13.
|
jövő
|
Űr
|
öreg ember
|
saját maga
|
-
|
14.
|
jövő
|
hóval, jéggel borított táj
|
megtört aggastyán
|
saját maga
|
eszkimó felesége
|
15.
|
bibliai szín
|
pálmafás vidék paradicsomon kívül
|
saját maga
|
saját maga
|
saját maga
|
3., Szereplők
jellemzése
Ádám: optimista,
hisz a változásban, legfontosabb szereplője a történetnek, köré épül a
cselekmény, hisz abban, hogy a világ a lehető legjobbá fog válni, tézis
Éva: élet
szimbóluma, az Úr kegyeltje, nincs köze az eszmékhez, előbb hallja meg az úr
szavát, Ádám felesége, ő követi el az eredendő bűnt, az a személy a műben, aki
érez, ezért hozzá a érzékenység kapcsolható, ezt bizonyítja az is, amikor csak
ő hallja meg a nép panaszszavát az egyiptomi színben. Lucifer és Ádám között
áll, Lucifer eszménytelenségével és Ádám idealizmusával szemben a sokszínű
természetet képviseli. Ádámtól eltérően, ő színről színre változik, hol
romlást, hol pedig menekvést nyújt. Madách Imre Éva alakját anyjáról és
feleségéről mintázta. szintézis
Lucifer:
bukott angyal, megpróbálja őt a kétségbeesésbe, az öngyilkosságba hajszolni.
Tehát tragikus lázadó. Ő a tagadás szelleme, a hideg és latolgató értelmet, a
rideg tudományt képviseli, szemben az érző szívvel, mely Évát jellemzi. Lucifer
legnagyobb ellensége Éva, hiszen az érzelem szálait nem képes elszakítani a
bukott angyal. Lucifer az kisarkított valóságot mutatott. antitézis
4., Eszmei hatások
a tragédiában
·
Hegel optimista történetfilozófiája
·
Pozivitizmus pesszimista történetfilozófiája
·
minden filozófiai ismeret benne van
·
entrópia elmélet (Nap kihűl)
·
Lambroso koponya alaktan elmélet (frenológia)
-> koponya méretéből és alakjából megállapítható, hogy ki mihez fog érteni
·
biológiai determinizmus -> nincs az embernek
szabad akarata
·
falanszter elmélet (furier) -> utópista
elképzelés a jövő társadalmáról
·
Darwin evolúciós elmélete
5., A tragédia
értelmezési lehetőségei
·
Alakítható-e vagy determinált a világ? -> A
szabad akarat korlátlanul érvényesülhet vagy a természeti törvények?
·
Polgári liberalizmus eszméi hogyan élnek tovább?
-> Az ember kiszakadt a teremtett világból, Isten gondviseléséből. Az
emberek istennek képzelik magukat.
·
Történelem bölcseleti elmélet -> körkörösség
és célelvűség
6., A mű zárlata,
a XV. szín értelmezése
·
A mű legnagyobb erénye a nyitottsága. A
filozófiai kérdésekre erkölcsi szinten adja meg a választ.
·
Madách kérdése az, hogyan lehet meghaladni a
pesszimizmust. A teremtő ember kötelességtudatával illetve a teremtményvoltot
felismerve. Visszanyúl Szent Ágoston kegyelemtanához.
Madách Imre művét a keletkezése óta nagy siker övezi.
Rengeteg színházi előadást tud maga mögött ez a mű és még ma is használjuk a
szállóigévé vált zárómondatot, ami máig bíztatja és lelkesíti az embereket.
„Mondottam
ember, küzdj és bízva bízzál!”
Madách Imre: Az ember tragédiája