Babits
Mihály: Jónás könyve
Babitsot saját testi
szenvedésein kívül az emberiségre váró kínok is gyötörték. A gondolkodó emberek
előtt már a ‘30-as évek elején felrémlett egy új háború pusztításának látomása.
A kultúra s az emberiség féltésének morális aggálya fordította szembe a
jogtipró állammal, elsősorban a nacionalizmusra épülő militarizmusok
diktatúrájával.
A Jónás könyvét súlyos
operációja után a betegágyon vetette papírra, amikor némaságra ítélve csak
beszélgetőfüzeteivel tartotta kapcsolatát a külvilággal. A Nyugat 1938
szeptemberi számában jelent meg első ízben.
1938-ban, Ausztria német
megszállása után Babits egész Európa pusztulásától rettegett. Ebben a
történelmi helyzetben új erővel vetődött fel az a kérdés: mit tehet a
költő, a művész a barbár erők ellenében?
Babits 1937-38 között írta
a Jónás könyvét betegágyán. Állítólag végignevette az írást. A mű letisztult,
érthető szövegű. Babits félti az európai kultúrát. A politikai törekvések
szülik a költeményt. Fajelmélet és nacionalizmus is megjelenik. Riasztó
jelenségként közrejátszik a nagyfokú katonai szellem, diktatórikus, militarista
rendszer. A mű keletkezéséhez hozzátartozik az is, hogy 1938-ban volt az
Anschluss, Ausztria bekebelezése.
A költőben számos kérdés
merül fel, amit a műben is megjelenít. Ilyen például: „Mi lehet az én dolgom?”,
„Mit tehetek?”, „Van-e küldetésem?”, „Elfuthatok-e előle?”,
„Visszautasíthatom-e a prófétai szerepet?”.
A mű műfaját tekintve
elbeszélő költemény. Négy jól elkülöníthető részből áll, melyek címet is adott
(Első rész, Második rész, Harmadik rész, Negyedik rész). Jónás és Babits között
párhuzam van, amit a mű során számtalan példával lehet alátámasztani.
A mű patetikus, emelkedett
hangvételű, idézi a Biblia szövegét. Megjelennek benne groteszk elemek, mint
például az, hogy a hal gyomrában van.
A Jónás könyve egyfajta
lírai önéletrajz.
Első rész:
Jónás feladata, hogy
elmenjen Ninivébe, és jobb útra térítsek az embereket. -> Ezzel szemben az
ellenkező irányba indul, mert rühelli a prófétaságot.
Viharba kerül, majd
kidobják a hajóból. Jónás menti a saját életét.
„S ő mondta néki: Zsidó
vagyok én
S az Egek Istenétől futok
én.
Mi közöm nékem a világ
bűnéhez?
Az én lelkem csak
nyugodalmat éhez.”
Babits indulási éveit
jellemzi, amikor nem érdekli a köz. Itt ezért is megfigyelhető a hasonlóság
Jónás és a költő között.
Második rész:
Ebben a részben kerül
Jónás a cet gyomrába. Kifejezetten groteszk rész, amit Babits a megfelelő
szavakkal érzékeltet is. pl.: kiáltok, káromlok, könyörgök, üvöltök, üvöltött,
vonítva, nyögött stb.
Megjelenik a katolicizmus
is: „látlak Isten”.
Beszél Istenhez:
„Engedetlen szolgádat meggyötörted, / magányos gőgöm szarvait letörted.”
Vállalja a próféta
szerepét, nem szegül ellen tovább: „Most már tudom, hogy nincs mód futni
tőled.”
Babits arra az időszakra
utal vissza, mikor 1916-ban megírta a Húsvét előtt és a Fortissimo című
verseit. Nem akar ország-világ elég kiállni.
Harmadik rész:
Jónás már nem lázad.
Négy napot tölt Ninivében:
1. nap: elmennek mellette, kiröhögik -> dühöngő őrült
lesz, „szeme vérbeforgott”
2. nap: színészekkel, mímesekkel beszél dühből -> „a
színre bika lép” -> röhejes, groteszk és büdös is
az asszonyok kacérkodnak vele, gúnyolják
az asszonyok kacérkodnak vele, gúnyolják
3. nap: a királyi házban van, de nem veszik komolyan,
cirkuszi bolondnak tekintik, átkot szór egész Ninivére, hitelességét végképp
elveszti
4. nap: kimegy Ninivéből, és végig akarja nézni a
pusztulást, csak ez élteti
Új feladat, amit nem
Istentől kap -> 38 napot megvárja Ninive pusztulásáig -> emberivé teszi a
pusztulást.
„Én Jónás, ki csak a Békét
szerettem / harc és pusztulás prófétája lettem?” -> itt már nincs párhuzam
Jónás és Babits között.
Jónás a negyvenedik nap
végén pofára esik, elmúlik a reggel, a dél, és az este is, mégsem történik
semmi.
A bibliai történet és a
Babits által írt elbeszélő költemény között itt jelennek meg az első
jelentősebb eltérések. A Bibliában megtérnek az emberek, meghallgatták Jónást,
és zsákruhát öltenek.
Jónás joggal várja a
pusztulást, de az nem jön el. Babits Ninivét a fasiszta Európával azonosítja,
ahol félti az ókori értékeket az elpusztulástól.
Negyedik rész:
Az Úr megbocsájt
Ninivének, ezért Jónás hazugsággal vádolja. Az Úr ebben a helyzetben is
megmutatja az igazát.
Jónás szenvedései Babits
szenvedései is, ugyanis élete vége szenvedésből áll.
„Születni fognak újabb
Ninivék és jönnek új Jónások” -> a rendszer ismétlődik, de mindig lesz
valaki, aki kiáll a jó mellett. Babits bízik benne, hogy a régi értékek soha
nem tűnnek el.
Perlekedés alakul ki Jónás
és az Úr között, de Jónás felháborodása jogos.
Úr megbocsájtásának oka:
néhányan jó útra tértek és a magvető példázat
Jónás szavait vita,
perlekedés, vádaskodás és szégyen jellemzi, nem gondol Ninivére. A szégyenére
hivatkozik.
Tökpéldázat:
Szembeállítja a tököt és
Ninivét. A tök egy éjszaka alatt jött létre, míg az utóbbi több évezred alatt.
Az idő érték, itt jelenik meg a bergsoni időfilozófia. A múlt, jelen és jövő
megjelenítése. Az építő erőt nem lehet elpusztítani. Az Úr iránymutatással
szolgál. Rámutat arra, hogy minden művész feladata, hogy bátor legyen szólni. Ugyanis
mindig szólni kell.
„Mert vétkesek közt
cinkos, aki néma.”
Az Úr feladata, hogy
igazságos legyen, megbocsátó és ítélkezzen. Az utóbbi nem a költő feladata.
Babits életének utolsó
évei, már a betegágyán. Összefoglaló az életére nézve.
