Madách: Az ember tragédiája - 18. tétel

Madách Imre: Az ember tragédiája

Tételkidolgozás

„Mondottam ember, küzdj és bízva bízzál!”

1., Keletkezés, előzmények, hatások

·         személyes kudarcélmények: kapcsolata a feleségével (nőben való csalódás, nőgyűlölő volt)

                                                    családi tragédiák

                                                    nemzet tragédiája

·         az emberiség történetét feldolgozva próbál választ adni az ember létezésének az értelmére

·         egyedi mű a magyar irodalomban.

·         műfaja: drámai költemény -> romantikus műfaji kevertség jellemzi

               lírai dráma

               emberiség költemény

               világdráma

               könyvdráma -> olvasásra szánt drámai költemény

·         Shelley a mintája.

·         a lét alapvető kérdéseit kutatja

·         abszolút minta: Goethe Faustja

·         magyar minta: Csongor és Tünde

·         Ibsen és Sütő András is fog írni könyvdrámát

2., Dráma cselekményszerkezete

·         keretes szerkezetű mű

·         keretszínek: műfaji konvenciók

·         deista istenszemlélet („Be van fejezve a nagy mű, igen. A gép forog, az alkotó pihen.”)

·         Hegeli triáda alapján épül fel: a tragédia történeti színeire erős hatással volt a Georg Hegel, német filozófus által felállított triáda. Eszerint a különböző történelmi korok uralkodó eszméi (tézis) később ellentétükbe (antitézis) csapnak át, idővel pedig feloldódnak egy átfogó eszmében (szintézis).

Első szín:

·         keretszín, avagy bibliai szín

·         konfliktus alakul ki Isten és Lucifer között

·         Lucifer nem ismeri el Isten munkáját: „Nem adhatok mást, csak mi lényegem. Dicsér eléggé e hitvány sereg, és illik is, hogy ők dicsérjenek. Te szülted őket, mint árnyát a fény, de mindöröktől fogva élek én.”

·         Isten száműzni akarja Lucifert, de az angyal megtagadja ezt és a részét követeli a teremtésből, amit Isten meg is ad neki. „Legyen, amint kivánod. Tekints a földre, Éden fái közt, e két sudar fát a kellő középen megátkozom, aztán tiéd legyen. (LUCIFER) Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy. S egy talpalatnyi föld elég nekem, hol a tagadás lábát megveti, világodat meg fogja dönteni.”

Második szín:

·         keretszín, avagy bibliai szín

·         a paradicsomban játszódik, jelen van Ádám és Éva is

·         a paradicsom közepén található a tudás és az öröklét fája

·         Lucifer megjelenik és ráveszi a párt a tiltott fák gyümölcsének evésére

·         Lucifer: „A tett halála az okoskodás” -> ráveszi Évát a szakításra

Harmadik szín:

·         keretszín, avagy bibliai szín

·         pálmafás vidék a paradicsomon kívül

·         Ádám és Éva megpróbálja a paradicsomi állapotot visszaállítani a kitiltás után

·         Lucifer itt is megjelenik és elkezdi a tervét végrehajtani, célja az ember kudarcának bebizonyítása. - > „Keserves lesz még egykor e tudásod, s tudatlanságért fogsz epedni egyszer.”

·         Lucifer felkelti Ádám és Éva érdeklődését a sorsuk alakulásával kapcsolatban, ezért Lucifer álmot bocsájt rájuk. „Könnyű neked beszélni türelemről, előtted egy öröklét van kitárva, de én az élet fájából nem ettem, arasznyi lét, mi sietésre int.” (Ádám)  „Legyen. Bűbájt szállítok reátok, és a jövőnek végeig beláttok tűnékeny álom képei alatt.” (Lucifer)

Negyedik szín:

·         Egyiptomban járunk

·         múltat idézi és ez a szín egy tézis

·         despotizmust mutatja be közelebbről

·         Ádám fáraóként jelenik, míg Éva egy rabszolga felesége, Lucifer pedig a fáraó minisztere

·         Ádám: „Erősebb lett az ember, mint az Isten” -> elsőre nem lát kivetni valót a rendszerben, jobb jövőt remél és lát, nem hiányzik számára Isten

·         Az ifjú fáraó boldogtalan, halhatatlanságát keresi, és dicsőségre szomjazik: piramist építtet magának.

·         A dőre nagyravágyásból a felbukkanó Éva alakja menti meg, aki a férjét sirató szerelmes rabszolganőként felébreszti a fáraóban a szabadság eszméjét, s eltörli „milljók egy miatt” történő szenvedését.

·         Felszabadítja a szolgákat, ám amikor Lucifer előrevetíti az így elképzelhető jövőt, igazít a döntésen. Demokratikus államot tervez, melyben a közjava legyen a legfontosabb.

Ötödik szín:

·         Athénében járunk

·         múltat idézi és ez a szín egy antitézis

·         bemutatásra kerül a szabadság eszméje

·         az első demokratikus társadalomban az egyén jogilag szabad ugyan, lelke azonban ki van szolgáltatva a demagógoknak

·         Miltiadészt, a perzsa háborúk hősét hazaárulás vádjával vérpadra küldik

·         Ádám első kudarca után megtagad minden eszmét és erényt

Hatodik szín:

·         a helyszín Róma

·         még mindig a múltban járunk és ez a szín egy szintézis

·         bemutatásra kerül a hedonizmus, azaz az élet élvezete (Carpe diem)

·         a római szín egy életforma csődjét festi le

·         Ádám, mint Sergiolus züllött tivornyában vesz részt, de örömét nem leli benne

·         Lucifer Milóként „gúnyos mosollyal és hideg szemekkel” figyeli a mulatókat, miközben a városban már a dögvész pusztít

·         Júliaként megjelenő Éva alakja a paradicsomba való visszavágyódást ébreszti fel Ádámban, aki végül Szent Péter apostol szavaiban talál vigaszt: a kiutat a terjedő új eszmében, a kereszténységben látja.

Hetedik szín:

·         Konstantinápolyban járunk

·         a múlt felidézése folytatódik és ez a szín egy tézis, pont mint a negyedik szín is

·         bemutatásra kerül a középkor, ahol a kor szelleme elválasztja a szereplőket

·         keresztes hadjáratokból hazatért katonák Tankréd (Ádám) vezetésével ellepik a várost

·         Tankréd szomorúan tapasztalja, hogy az előző színben olyan tökéletesnek elképzelt kereszténység is rosszra tud fordulni, az egyház tanításai merevek és embertelen dogmákká alakultak

·         Éva megjelenése ismét az „édeni” érzést hozta elő belőle, de a zárda elválasztotta őket egymástól „A zárda, mondod? Oh, de ajtaja nem zárja tőlem a reményt el, úgy-e?” (Ádám)

·         Ádám megismerve eme eszmét a tudományokba menekül  „Vezess, vezess új létre, Lucifer! Csatára szálltam szent eszmék után,s találtam átkot hitvány felfogásban, Isten dicsére embert áldozának, s az ember korcs volt, eszmémet betöltni. Nemesbbé vágytam tenni élveink, s bűn bélyegét süték az élvezetre, lovag-erényt állíték, s ez döfött szivembe tőrt. El innét, új világba, eléggé megmutattam, hogy mit érek, ki vívni tudtam és lemondni tudtam, szégyen ne'kűl elhagyhatom helyem. Ne lelkesítsen többé semmi is, mozogjon a világ, amint akar, kerekeit többé nem ígazítom, egykedvüen nézvén botlásait. Kifáradtam — pihenni akarok.” (Ádám)

Nyolcadik szín:

·         mostani helyszínünk Prága

·         bemutatásra kerül a tudós, azaz Kepler élete, aki képes megbocsájtani feleségének, sőt még magát okolja

·         ez a szín egy antitézis és a múltban játszódik még mindig

·         Ádám, azaz Kepler a kor híres és elismert csillagász, mégis a tudomány elárulására kényszerül, felette álló embereknek készít horoszkópot

·         Éva, azaz Kepler felesége, Borbála egy igazán összetett személyiség, gyengéd és kacér, kicsapongó életet élő hölgy, akit Kepler ennek ellenére szeret, hiszen „a jó sajátja, míg bűne a koré, mely szülte őt” (Ádám)

·         Lucifer itt Kepler famulusa (szolga, a középkorban apród)

·         Ádám elmereng azon, hogy mennyire nem ilyenre számított, amikor elképzelte ezt a fajta jövőt, így famulusától bort kérve iszik a szín végéig „Kivántam kort, mely nem küzd semmiért, hol a társas rend megszokott nyomát, e megszentelt előitéletet nem bántja senki, hol nyugodhatom, és egykedvű mosollyal hagyhatom hegedni hosszú harcaim sebét. Megjött a kor, s mit ér, ha e kebelben a lélek él — e kínos szent örökség, mit az egekből nyert a dőre ember, mely tenni vágyik, mely nem hágy nyugodni, s csatára kél a renyhe élvezettel. Hej, famulus! Hozz bort, úgy reszketek, fagyos világ ez, kell, hogy feltüzeljem. E törpe korban így kell lelkesülni és elszakadni mocskoló porától.” (Ádám)

·         a szín végén Borbála megcsalja Keplert, míg a férfi „meghallja” a jövő zenéjét „Oh, hallom, hallom a jövő dalát, megleltem a szót, azt a nagy talizmánt, mely a vén földet ifjúvá teszi” (Ádám)

Kilencedik szín

·         Ádám álmában járunk Párizsban -> álom az álomban szín

·         mottó: „Egyenlőség, testvériség, szabadság” (Ádám)

·         az előző két szín szintézise ez

·         az álomban megjelenik Lucifer, de ezt nem ő irányítja, tehát ez az egyetlen szín, amelyet nem a csalódás, hanem a bizakodás vezényel

·         a forradalom hármas jelszava nem teljesülhet, hiszen itt is szembesülünk az egyén és a tömeg ellentétével, a nép kivégzések sorozatát követi

·         különleges ez a szín még attól is, hogy Éva kétszer is megjelenik: a vérpadon márkinőként a szépség és a költészet varázsát rejtve bűvöli el Dantont, aki a másodszorra durva forradalmárnőként megjelenő Évától iszonyodva fordul el „Végigborzongat; elfordul szemem. Nem bírom e szörnyű káprázatot. Minő csodás hasonlat! Aki az angyalt ismérte, s látta azután, hogy elbukott, az látott tán hasonlót. Azon vonások, termet és beszéd, minden, csak egy kicsinyke semmiség, amit leírni sem lehet, hiányzik, s minő egészen más lön az egész! Azt nem bírhattam, védte glóriája, ettől pokolnak gőze undorít el.” (Ádám)

·         megvádolják Dantont, hogy ő is összeesküvő, ezért nyaktiló alá hajtja a fejét, de a büntetés „elmarad” „Ezúttal a nyakazás elmarad” (Lucifer, tízedik szín)

Tízedik szín:

·         ismét Prága a helyszín

·         még mindig a múltban járunk és ez az első szín, amit már nem lehet beosztani a tézis-antitézis-szintézis rendszerébe

·         Kepler rajongással emlékezik vissza a történtekre, bár a forradalom véráldozatai taszítják „Mi nagyszerű kép tárult fel szememnek! Vak, aki Isten szikráját nem érti, ha vérrel és sárral volt is befenve” (Ádám)

·         Ádám optimistán szemléli a jövőt „S fejlődni látom szent eszméimet, tisztulva mindig, méltóságosan, míg, lassan bár, betöltik a világot” (Ádám)

·         Keplernek megjelenik egy tanítványa

·         a tudós felvilágosítja a tanítványt a tudomány behatároltságáról és értéktelenségéről, s indulása előtt önálló gondolkodásra bíztatja növendékét azzal, hogy a régi törvények elégetését kéri tőle „Fogd hát e sárgult pergamenteket , e fóliánsokat, miken penész ül, dobd tűzre mind. Ezek feledtetik saját lábunkon a járást velünk, és megkímélnek a gondolkodástól. Ezek viszik múlt századok hibáit előitéletűl az új világba.” (Ádám)

Tizenegyedik szín:

·         a helyszín London

·         ebben a színben lépünk át a jelenbe, vagyis Madách Imre jelenébe

·         a pénz az úr ebben a korban, ahol a férfi – nő kapcsolata megmérgezett, minden értékrend felborult

·         Ádám, mint egy élemedett férfiú jelenik meg

·         Angliában az ipari forradalom ideje, a kapitalizmus megjelenésének időszakában járunk

·         mindenkit megfertőződött az erkölcstelenségtől, eleinte csak csöndesen szemléli a dolgokat, majd felháborodva veszi tudomásul, hogy mennyi változáson ment keresztül mindenki

·         Éva egy szende, szűz lányként jelenik meg, aki a templomból jött ki éppen, de hamar kiderül, hogy benne is megvan az általános haszonlesés, ugyanis csak azután fogadja el Ádám közeledését, hogy gazdag báróként mutatta be Lucifer

·         Ádám ismét csalódik ebben a korban „Ismét csalódtam, azt hivém, elég ledönteni a múltnak rémeit, s szabad versenyt szerezni az erőknek.” (Ádám)

·         a helyszín hirtelen megváltozik, az egész vásár egy hatalmas sírrá változik, amit körbetáncolnak, majd egyesével beleugranak

·         egyedül Éva menekült meg „Mit állsz, tátongó mélység, lábaimnál? Ne hidd, hogy éjed engem elriaszt: a por hull csak belé, e föld szülötte, én glóriával átallépem azt. Szerelem,költészet, ifiúság nemtője tár utat örök honomba; e földre csak mosolyom hoz gyönyört, ha napsugár gyanánt száll egy-egy arcra. ” (Éva)

·         Ádám egy újabb és jobb jövőben bízik, ami ismét a tudományokon alapszik

Tizenkettedik szín:

·         a helyszín a Falanszter

·         ez már Madách számára a jövőben játszódik és ez az első felé utópia

·         tökéletes, elképzelt társadalmat ismerjük meg

·         Lucifer és Ádám felöltötték magukra azt a ruhát, amit a többiek is viseltek és tudósjelöltként jelentek meg a falanszterben

·         Ádám kezdetben lelkesedik ezért, de azon elmélet szerint, hogy a nap négyezer év műlva kihűl, így teljesen a tudományok alá rendeltek mindent

·         minden növény, állat és tárgy múzeumban kapott helyet, a fölösleges dolgokat eltörölték

·         az érzelmek is fölöslegesnek bizonyultak, ezért is kapott minden ember egy számot, így a nevük sem maradt meg

·         mindenki egyenlően részesül a munkából és a „jutalomból”

·         azon olyan kitűnő tehetségek, mint Luther, Cassius, Platón és Michelangelo, akik különös tehetséggel vannak megáldva, nem tudnak kibontakozni

·         Luther: harmincadik szám, „Te ismét mértéktelen fűtötted a kazánt. Valóban úgy látszik, hogy szenvedélyed veszélybe hozni az egész falansztert. (Luther) S ki állna ellent a csábnak, midőn szikrázva, bőgve a vadult elem, a láng ezer nyelvével vesz körül, elérni kíván, hogy megsemmisítsen: S ott állni bátran, szítani tovább, jól tudva, hogy hatalmunkban vagyon. Nem ismered te a tűznek varázsát, ki csak fazék alatt isméred azt. (Az aggastyán) Hiú beszéd, ezért ma nem ebédelsz.”

·         Cassius: kétszázkilencedik szám, „(Az aggastyán) Tégedet harmadszor intelek már, hogy ok nélkül keressz verekedést. (Cassius) Ok nélkül, merthogy nem panaszkodom? Pulya, ki más segítséget keres, míg karja ép. Vagy gyöngébb volt-e tán ellenfelem, mért nem védé magát? (Az aggastyán) Ne feleselj. Nem menti koponyád alakzata sem e rossz hajlamot, mert az nemes, mert az hiánytalan. De véred oly forrongó és szilaj! Gyógyítni fognak, amíg megszelídülsz.”

·         Platón: négyszázadik szám, „Már megint úgy elmerültél álomképeidben, hogy a rád bízott marha kárba ment. Hogy ébren légy, borsón fogsz térdepelni.” (Az aggastyán)

·         Michelangelo: hetvenkettedik szám, „Igen, mert mindig széklábat csináltam, és azt is a leghitványabb alakra. Soká könyörgtem, hagyják módosítnom, engedjék, hogy véssek rá holmi díszt, nem engedék. Kivántam változásul a szék támláját, mindent hasztalan. Megőrüléshez voltam már közel, s otthagytam a kínt, ott a műhelyet.” (Michelangelo)

·         Évától elveszik újszülött gyermekét és a fejmérete alapján pásztornak osztották

·         Ádám és Éva első látásra egymásba szeret, de nem engedélyezik a kapcsolatukat „Rajongó férfi és idegbeteg nő: korcs nemzedéket szül, ez nem helyes pár.” (Tudós)

·         Bár megvalósul a „testvériség” és az „egyenlőség”, a falanszter mégis üres, boldogtalan világ: a pusztulásától rettegő társadalom tagjai pusztán félelmükkel véget vetettek az emberiség földi létének.

·         Ádám elszakad a földi világtól

Tizenharmadik szín:

·         a helyszín az űr

·         ez a második féle utópia, amit Madách írt

·         Ádám és Lucifer elhagyja a földi szférát

·         a Föld szelleme próbálja visszatartani, de Ádám határozott és nem hajlandó visszamenni a földre

·         Ádámék elhagyják a csillagokat, bolygókat, majd Ádám hirtelen sikoltva megmerevedett

·         Lucifer már győzelmét ünnepli, mikor a Föld szelleme visszahozza Ádámot az „élők” közé „Győzött hát a vén hazugság. (Lucifer) Korán e káröröm még, Lucifer! Csak érinté az idegen világot, nem oly könnyű országomból kitörni. (a Föld szellemének hangja)”

·         Lucifer próbál érveket felsorakoztatni, hogy ő győzzön, de Ádám kitart az idealizmusa mellett. „A cél voltaképp mi is? A cél, megszünte dicső csatának, a cél halál, az élet küzdelem, s az ember célja e küzdés maga.” (Ádám)

Tizennegyedik szín:

·         a helyszín egy hóval, jéggel borított táj

·         ez a harmadik féle utópia elgondolás

·         Ádám egy megtört aggastyán szerepében jelenik meg

·         a túlélésért küzdő falanszteriek kudarcot vallottak és már alig vannak túlélők

·         Ádám a teljes fizikai, szellemi és erkölcsi leépülést tapasztalja

·         a túlélésért küzd mindenki és senki nem osztozik

·         az eszkimó bemutatja a feleségét, Évát, Lucifernek és Ádámnak

·         Ádám már nem vonzódik Évához, nem jelenti számára az eszményt, a költészetet.

·         Ádám véget akar vetni álmának „Segítség, Lucifer! El innen, el, vezess jövőmbül a jelenbe vissza, ne lássam többé ádáz sorsomat: a hasztalan harcot. Hadd fontolom meg: dacoljak-e még Isten végzetével.” (Ádám)

Tizenötödik szín:

·         a helyszín a harmadik szín pálmás vidékére változik

·         ez már ismét a keretszín, avagy bibliai szín

·         ebben a színben már mindenki önmaga

·         Ádám ismét fiatal

·         Lucifer ismét előhozakodik érveivel és próbálja bebizonyítani, hogy az embernek nincsen szabad akarata

·         Ádám kétségbeesésében öngyilkosságot akar elkövetni, hogy bizonyítsa, hogy létezik a szabad akarat, de Éva megállítja bejelentésével „Anyának érzem, oh Ádám, magam.” (Éva)

·         Ádám ekkor beismeri az úrnak, hogy életét folytatnia kell „Uram, legyőztél. Ím porban vagyok; nélküled, ellened hiába vívok: emelj vagy sújts, kitárom keblemet.” (Ádám)

·         az Úr ismét kegyébe veszi a párt, miközben Lucifert átokkal sújtja

·         Ádám kéri Istent, hogy mondja el, hogy mi igaz az álmából, mi fog az emberiséggel történni, de Isten ezt megtagadja és a jótékony tudatlanságban hagyja Ádámot és Évát

·         Ádám kételkedik, hogy a helyes úton tud maradni, de az Úr biztatja „Karod erős, szíved emelkedett: végetlen a tér, mely munkára hív, s ha jól ügyelsz, egy szózat zeng feléd szüntelenül, mely visszaint s emel, csak azt kövesd! (az Úr)

·         Isten Lucifert örök kárhozatra ítéli „De bűnhődésed végtelen leend, szüntelen látva, hogy, mit rontni vágyol, szép és nemesek új csírája lesz.” (az Úr)

·         a záró mondat „Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál!” (az Úr) reményt ad az embernek a küzdéshez

·         enigmatikus zárszó, azaz nyitottan zár

·         a kérdéseinkre választ nem kapunk

***

tézis: új eszme születése

antitézis: a tézis megvalósulása

szintézis: egységbefoglalás

Szín	Idő	Helyszín	Ádám	Lucifer	Éva
1.	bibliai szín	mennyek	saját maga	saját maga	saját maga
2.	bibliai szín	paradicsom	saját maga	saját maga	saját maga
3.	bibliai szín	pálmafás vidék a paradicsomon kívül	saját maga	saját maga	saját maga
4.	múlt	Egyiptom	Fáraó	Fáraó minisztere	egy rabszolga felesége
5.	múlt	Athéné	Miltiadész	egy a népből (demagóg)	Lucia (Miltiadész felesége)
6.	múlt	Róma	Sergiolus	Milo	Júlia kéjhölgy
7.	múlt	Konstantinápoly	Tankréd	Tankréd fegyvernöke	Izóra
8.	múlt	Prága I.	Kepler	Kepler famulusa	Borbála (Kepler felesége)
9.	múlt	Párizs	Danton	bakó	arisztokrata hölgy, majd pórnő
10.	múlt	Prága II.	Kepler	Kepler famulusa	Borbála (Kepler felesége)
11.	jelen	London	élemedett férfiú	saját maga	szegény lány
12.	jövő	Falanszter	saját maga	saját maga	anyuka
13.	jövő	Űr	öreg ember	saját maga	-
14.	jövő	hóval, jéggel borított táj	megtört aggastyán	saját maga	eszkimó felesége
15.	bibliai szín	pálmafás vidék paradicsomon kívül	saját maga	saját maga	saját maga

3., Szereplők jellemzése

Ádám: optimista, hisz a változásban, legfontosabb szereplője a történetnek, köré épül a cselekmény, hisz abban, hogy a világ a lehető legjobbá fog válni, tézis

Éva: élet szimbóluma, az Úr kegyeltje, nincs köze az eszmékhez, előbb hallja meg az úr szavát, Ádám felesége, ő követi el az eredendő bűnt, az a személy a műben, aki érez, ezért hozzá a érzékenység kapcsolható, ezt bizonyítja az is, amikor csak ő hallja meg a nép panaszszavát az egyiptomi színben. Lucifer és Ádám között áll, Lucifer eszménytelenségével és Ádám idealizmusával szemben a sokszínű természetet képviseli. Ádámtól eltérően, ő színről színre változik, hol romlást, hol pedig menekvést nyújt. Madách Imre Éva alakját anyjáról és feleségéről mintázta. szintézis

Lucifer: bukott angyal, megpróbálja őt a kétségbeesésbe, az öngyilkosságba hajszolni. Tehát tragikus lázadó. Ő a tagadás szelleme, a hideg és latolgató értelmet, a rideg tudományt képviseli, szemben az érző szívvel, mely Évát jellemzi. Lucifer legnagyobb ellensége Éva, hiszen az érzelem szálait nem képes elszakítani a bukott angyal. Lucifer az kisarkított valóságot mutatott. antitézis

4., Eszmei hatások a tragédiában

·         Hegel optimista történetfilozófiája

·         Pozivitizmus pesszimista történetfilozófiája

·         minden filozófiai ismeret benne van

·         entrópia elmélet (Nap kihűl)

·         Lambroso koponya alaktan elmélet (frenológia) -> koponya méretéből és alakjából megállapítható, hogy ki mihez fog érteni

·         biológiai determinizmus -> nincs az embernek szabad akarata

·         falanszter elmélet (furier) -> utópista elképzelés a jövő társadalmáról

·         Darwin evolúciós elmélete

5., A tragédia értelmezési lehetőségei

·         Alakítható-e vagy determinált a világ? -> A szabad akarat korlátlanul érvényesülhet vagy a természeti törvények?

·         Polgári liberalizmus eszméi hogyan élnek tovább? -> Az ember kiszakadt a teremtett világból, Isten gondviseléséből. Az emberek istennek képzelik magukat.

·         Történelem bölcseleti elmélet -> körkörösség és célelvűség

6., A mű zárlata, a XV. szín értelmezése

·         A mű legnagyobb erénye a nyitottsága. A filozófiai kérdésekre erkölcsi szinten adja meg a választ.

·         Madách kérdése az, hogyan lehet meghaladni a pesszimizmust. A teremtő ember kötelességtudatával illetve a teremtményvoltot felismerve. Visszanyúl Szent Ágoston kegyelemtanához.

Madách Imre művét a keletkezése óta nagy siker övezi. Rengeteg színházi előadást tud maga mögött ez a mű és még ma is használjuk a szállóigévé vált zárómondatot, ami máig bíztatja és lelkesíti az embereket.

„Mondottam ember, küzdj és bízva bízzál!”

Madách Imre: Az ember tragédiája