Örkény - Tóték
Örkény István zsidó
származása révén megsínylette a háborút, de ennek az élménynek köszönhetően
írta meg a Tóték című művét.
Örkény a második
világháború után dolgozhatott Pesten ugyan, de nem publikálhatott. 1967
februárjában Kazimír Károly engedélyével bemutathatták a Tóték című drámáját,
amit először ugyan egy filmstúdiónak írt, de azok nem tartották elég jónak.
Thália Színházban hatalmas sikere volt a darabnak. Ezek után kisregényként is
megjelent, majd film is készült belőle Isten hozta őrnagy úr! címmel. Örkény a
Tóték című drámájával Párizsban, 1969-ben elnyeri a Fekete Humor Díjat. Ez a
nemzetközi siker váratlan volt, a Kelet és Nyugat ellentéte miatt.
A Tóték legfontosabb
ihlető élménye a háború és a hadifogság. Ehhez képest a történet nem játszódik
háborúban. Csak egy hátország, a béke és a harmónia szigete.
De nem úszhatja meg a
háborút. Hat a fontra a hátország eseményei is.
A fiukért tesznek meg
mindent.
A legfontosabb kérdés,
hogy hol van a határa annak, hogy önálló akaratunkat, szolgalelkűségünket
feladjuk?
Két főszereplő: Tót Lajos
és az őrnagy
·
szükségük van a
másik létezésére
·
őrnagy:
irányítás, erőszak megtestesítője
·
Tót Lajos:
megalázottság
·
az ember képes
mind a kettőre
A hatalom megjelenése:
·
a diktatúrát
kiszolgálók nélkül nem jöhet létre totalitárius rendszer (Tóték <->
őrnagy)
·
a
kiszolgáltatottság és a hatalom az örök téma
·
bárkiből lehet
zsarnok és kiszolgáló is -> durva, de igaz
·
minden az alá- és
a fölérendeltségről szól -> mindenkori probléma
·
deformáció:
valóságtól egyre jobban eltávolodunk, fantasztikus elemek megjelenése,
deformálódott világ
·
abszurditás
csúcsa: nem tudják, hogy a fiuk meghalt
·
mindenki mást
csinál, máshogy viselkedik:
Tomaji plébános és Cziprián ideggyógyász: minden jó, ahogy van
Tót Gyula: tanítóból (épít) lett katona (rombol) -> deformáló
postás: kézbesítés helyett szelektál
Tomaji plébános és Cziprián ideggyógyász: minden jó, ahogy van
Tót Gyula: tanítóból (épít) lett katona (rombol) -> deformáló
postás: kézbesítés helyett szelektál
Tóték
·
az őrnagy
lépésről-lépésre teszi szolgává a családot, ők pedig alkalmazkodnak
·
Tótné és Ágika
alkalmazkodnak a leghamarabb, ők szimbolizálják a tömeget
·
Tót többször megalázkodik:
büszke emberből kiszolgáló lett, az őrnagy kívül belül megváltoztatja
·
Tót először
finoman lázad -> ásít, nyújtózkodik, aludni akar, rosszul dobozol, nem kér
bocsánatot, bezárkózik a budiba -> ez már groteszk lázadás
Szeretet és kölcsönös tisztelet
-> a kiszolgálás alapja -> ez tartja össze a falut és a családot is.
Apró deformációkkal indul
a mű.
Van egy határ, amikor
drasztikus lázadás kell. -> nem elég és nem szabad kivárni
Teljes tagadás, lázadás a
célravezető -> négybe vágják a zsarnokot -> személyiséget és a társadalmat
is deformálta
Ha Tóték áldozatok, akkor
az őrnagy is, mert fölötte is állnak. (Móricz: Szegény emberek)
Szereplők jellemzése
Őrnagy:
- A mű elején két őrnagy jelenik meg, egy magas valóban őrnagy alkatú férfi
illetve egy alacsony, összeesett, lelkileg károsodott ember
- Torz személyiség, üldözési mániája van
- Eldeformálódott személyisége képtelen alkalmazkodni a civil élethez
Tóték:
- Az áldozat, a szolgalelkűség torz képei
- Kiszolgálják az őrnagy abnormális viselkedését, amibe az ő személyiségük
is beletorzul
- A kialakult helyzetért ők felelősek
- Az őrnagy nem viselkedik zsarnoki módon, Tóték csinálnak belőle zsarnokot
a túlzásba vett kiszolgálással
- A hatalom és az áldozat bonyolult kapcsolatát mutatja be Örkény, a kettő
egymást feltételezi
- Tóth lázadása a mű végén rendkívül groteszk, túl későn következik be, és
mutatja, hogy egy eltorzult személyiség, ha fel is lázad akkor is csupán
groteszk, torz lázadásra képes
A mű értelmezési lehetőségei
- A kisemberek felelőssége a zsarnoki formációk létrejöttéért
