Vörösmarty Csongor és Tünde - 8. tétel

Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde

Tételkidolgozás

„Ébredj föl, vagy ha még álmodni jobb,
Menj, álmodd vissza, amit álmodál,
Mert a valóság csalt remény.”

A magyar irodalom második legjelentősebb műve a Csongor és Tünde. 1831-ben, Székesfehérváron keletkezett. Vörösmarty Mihály második alkotói korszakába sorolható, amelynek legtalálóbb neve a költő kiteljesedés korszaka. Rengeteg műve keletkezett ezen időszakban, többek között a Szózat is. Vörösmarty Mihály filozofikus gondolkodása és személyes lírája is megfigyelhető ebben a műben, ahol találkozik a valóság, az emberi világ és a kitaláció, a mese világa. Egy szál választja el a két helyszínt egymástól, ami már-már egybefonódik egymással a mű során, de a kert motívum megmutatja az ellentétet. Valóság és álom között elmosódik a határ.

1., Téma és forrás

·         Gergai Albert széphistóriáját, a „História egy Árgius nevű királyfiról és egy tündér szűzleányról” vette alapul.

·         Shakespeare: Szentivánéji álom című drámájából kölcsönözte a kétszintűség technikáját.

·         Népmesék vándormotívumai is megfigyelhetők a műben. (pl.: vándorlás, aranyhaj, csodakút, próbatételek, tündérek, boszorkány stb.)

·         Több motívum, avagy toposz is felfedezhető a műben. Ilyen például a kert és fa motívum, az út toposz (=élet) -> hármasút

·         Tündéries mesejáték. Bár filozófiai és bölcseleti tartalommal is rendelkezik.

·         Drámai költemény, amelyben párhuzam vonható a szereplők között. (ld.: Csongor - Balga, Tünde – Ilma)

·         Ismétlődések kohéziója is fellelhető a műben.

2., Verselése, nyelvezete, stílusa

·         Időmértékes verselésű a mű.

·         A dialógusokban trocheikus lejtés, míg a nagy monológokban jambikus. Az utóbbiban tér vissza a „blank verse”.

·         Különböző nyelvi rétegek összeolvadás jellemzi a művet. Nagy monológok, például az Éj monológja a filozofikus, emelkedett nyelvi rétegbe sorolható, de a dialógusok élő beszédek, míg Balga és Ilma nyelvezete a népies rétegbe sorolható.

3., A mű alapkérdése és mondanivalója

·         Főbb kérdések: Álom vagy valóság?

                                         Csongor hogyan találja meg a boldogságot?

             A boldogságot hol keressük?

·         Csongor álmában keresi a boldogságot, de a valóságban leli meg. Itt jelenik meg a fa és a kert motívuma, amely az élet teljességét és harmóniáját jelképezi. Csongor egy boldogságot kereső ember, aki álmában keresi Tündét.

·         A kert a lélek motívuma.

·         Körkörös folyamatban követhetjük figyelemmel a történetet. Az egész egy kertből indul és kertben végződik, és huszonnégy órát foglal magába. Ez egy kozmikussá növesztett nap, és ez idő alatt a kert teljesen megváltozik és egy gazos hely lesz.

·         A lényege, hogy az emberi boldogság nem a tér és nem a múló idő függvénye. Bár az ember mind a kettőben korlátozott, mégis a valóságban keressük a boldogságot és ne az álmokban.

·         A dráma kulcsfigurája az Éjkirálynő, aki filozofikus szerepet tölt be. A kezdetet és a véget mutatja be. Körkörös világszemlélet tragikusan ábrázolva.

·         A dráma során három allegorikus alakkal találkozunk, akik a mű elején és végén jelennek meg egyszer.

Ø  a kalmár = pénz jelképe

Ø  a fejedelem = hatalom jelképe

Ø  a tudós = felvilágosodás racionalistája

             Ezek tévutak és kisemmizve térnek vissza.

4., Megoldás és befejezés

·         Minden keresés a reménységbe torkollik, ezért is tragikus a vége.

·         A záróképet a kietlen, sötét éjszaka sugallja.

·         Érzelmi szinten kapunk választ a filozófiai kérdésünkre, azaz a boldogság keresésének a kérdésére.

5., A dráma elemzése tartalmilag

·         5 felvonásból áll a mű.

·         Expozíció: Csongor kiábrándultan tér haza, mert nem találta meg a boldogságot. A kertben kiszabadítja Mirigyet és találkozik Tündér Ilonával.

·         Bonyodalom: Mirigy ármánya: levág egy aranyhajfürtöt Tünde hajáról.

·         Bonyodalom kibontakozása: Csongor Tünde után indul, s útközben próbákat áll ki.

                        - 3 ördöggel való kaland

                        - Mirigy háza (próbák)

·         Tetőpont: Csongor és Tünde újbóli találkozása.

·         Megoldás: Elnyert boldogság, ami áldozatokkal jár -> Tünde elveszti tündéri mivoltát.

Csongor keserű tapasztalatokat von le, ami Vörösmarty pesszimizmusát tükrözi.

6., Szereplők jellemzése

A szereplők között ugyanúgy párhuzam vonható, mint a helyszínek között. Csongor és Tünde boldogsága semmivel sem több, mint Balga és Ilma szerelme. Vörösmarty Mihály az emberek kettősségét igyekszik ábrázolni, mint ahogy ezt a két párossal meg is teszi. Csongor és Balga, illetve Tünde és Ilma egymás kiegészítői és kritikái. Míg Balga és Ilma a megtestesült racionalizmus, addig Csongor és Tünde álomvilágban élnek. Az előbbi páros földi, míg az utóbbi „égi” szereplők.

Mirígy negatív hősként jelenik meg, aki a mesékhez hűen el is bukik a végén. A boldogságkereső hősök fő ellenzője. Igazán gonosz boszorkány és egy sokrétű figura.

Csongor egy útkereső hős, aki Vörösmartyt érdeklő kérdéseket, problémákat vet fel.

Balga jellegzetes népi figura, népmesékre jellemző túlzásokkal.

Tünde az eszményi boldogság megtestesítője Csongornak, feláldozza a halhatatlanságát.

Ilma népmesehős, elhagyja a földi világot és eredeti neve Böske.

7., Éj monológjának elemzése

Az Éj királynőjének monológja egyértelműen reménytelenséget sugároz. Ezt a távlattalanságot a Csongor és Tünde záróképének happy endjében már hajlamosak vagyunk elfelejteni, ezért illeszti a költő a befejező sorokat a szerelmesek vallomásához: „Éjfél van, az éj rideg és szomorú”. Ez a dráma legelvontabb része, itt fogalmazza meg Vörösmarty a pesszimizmusát.  Csongor a földi létben csalódottan szemléli azt, hogy nem találja boldogságát, Tündét. A három vándor három zsákutcát mutat és ez az éj monológjában kozmikussá nő. A mű felépítése nemcsak szerkezetileg körkörös, hanem tematikailag is. Az éjszaka monológja azt a gondolatot erősíti Csongorban, hogy a világban nincs fejlődés és semmi, ami öröktől fogva létezik.

A boldogságban öröm is van, de a befejezés mégis pesszimisztikus, mert le kell mondania Tündének a tündérségéről.

Vörösmarty Mihály leghíresebb drámája ez a mű, bár ne feledkezzünk meg róla, hogy nem csak ezt adta nekünk, hanem a Szózatot, a Zalán futása és a Vén cigány című művét is. Rengeteg tanulságot levonhatunk ebből az alkotásból, többek között azt is, mint már eddig sokszor említettem, hogy a boldogság nem a tér és az idő függvénye és ne éljünk álomvilágba. Ebben a műben többek között megismerkedhetünk a 19. század legfontosabb kérdéseivel, amikre talán soha nem kapunk választ. Az biztos, hogy amíg hiszünk valamiben, és amíg van kialakult értékrendszerünk, addig ez a mű is ad át újabb és újabb ismereteket. Mindig másképp fogjuk elemezni ezt a drámát, de mai erkölcsi normáink és értékrendszerünk szerint így elemezhető ez az alkotás.